Ha szerencsésen alakul a kora őszi csapadékmennyiség, akkor szeptembertől novemberig számos ehető és érdekes gombával találkozhatunk az erdőkben és a mezőkön. Annak érdekében, hogy a gombagyűjtés a kezdő gombászok számára is kellemes élmény legyen és sikereket érjenek el, érdemes betartani néhány alapvető szabályt és megfogadni néhány tanácsot, melyre a Bakonyerdő Zrt. hívja fel a figyelmet.
Gondosan és figyelemmel járjunk el, csak a biztonsággal felismert, ehető gombákat szedjük le! A gyűjtő által nem ismert gombák maradjanak inkább érintetlenek. Ha valamely ismeretlen gombát mégis el akarunk vinni további meghatározás céljából, gondosan különítsük el a többitől. Az ilyen gombákat mindig teljes egészében húzzuk ki a talajból és ne tisztogassuk meg.
A gombák szerves anyagok lebontásából táplálkoznak. Ebből adódóan pótolhatatlan szerepet töltenek be az ökoszisztémák tápanyagkörforgásában, a talajok kialakulásában és számos élelmiszeripari folyamatban is. Határozási célra csupán 2-3 példányban gyűjtsünk.
Az ismeretlen, vagy éppen nem ehető, esetlegesen mérgező gombákat ne rúgjuk fel, ne tapossuk össze. Ezek a gombák is az erdei ökoszisztéma hasznos részei, fontos elemei a természetnek. Másrészt az is előfordulhat, hogy más gombagyűjtő éppen ezeket a gombákat keresi tudományos célra.
Gombaszedés során ne tapossuk szét a gombákat, ne dúljuk fel élőhelyüket, viselkedjünk úgy, mintha az erdő és a gombák vendégül látnának bennünket az otthonukban!
A nagyon öreg, kukacos, rágott, penészes, elázott vagy fagyott példányok étkezési szempontból értéktelenek. Maradjanak tehát a termőhelyükön, s így spórák millióit tudják majd szétszórni, amelyekből új micéliumok fejlődhetnek. Másrészt gondoljunk arra is, hogy termőtestük hány élőlénynek, pl. rovarnak szolgál búvóhelyül, illetve táplálékul a természetben.
A begyűjtött étkezésre szánt gombákat legcélszerűbb már az erdőben megtisztítani a rátapadó talajtól, levelektől stb. Ügyeljünk azonban arra, hogy a különleges bélyegeket, mint a tönk töve, bocskora, burokmaradványa stb. ne károsítsuk meg. Ezek a későbbiekben segítségül szolgálhatnak a faj beazonosításánál és meghatározásánál.
Ne legyünk telhetetlenek! Csupán a saját, illetve a családi szükségletet kielégítő mennyiséget szedjünk, figyelembe véve a törvényi szabályozást is! Az otthoni fagyasztási lehetőségeket, vagy a szárítást, illetve más úton való tartósítást beleérthetjük ebbe a szükségletbe. A rendelet ezt nevezi egyéni szükségletnek, ami személyenként, naponta 2 kg.
Gombagyűjtéshez mindig kosarat használjunk. Olyat, ami természetes anyagból készült. Sohasem szabad a gombákat műanyag zacskóban, vagy szellőzetlen dobozban, egymásra rakva szállítani! Befüllednek és rövid idő alatt megromlanak, mert a termőtestekben a szedés után is tovább tartanak az érési, biokémiai folyamatok. Ha nincs kéznél kosár, akkor egy papír kartondoboz is jó szolgálatot tehet.
A legtöbb gombafaj megjelenését első sorban a nedvesség és a hőmérséklet határozza meg, de kellő elszántsággal szinte bármelyik évszakban gyűjthetünk étkezési gombát. Az igazi gombaszezon nyár végén és ősszel van, de több faj is csak egy bizonyos évszakban jelenik meg. Tavasszal találkozhatunk például kucsmagombákkal, illetve ősz végén vagy télen, az alacsonyabb hőmérsékletet kedvelő kései laskagombával vagy téli fülőkével.
Eleinte, ha bizonytalan győződjön meg róla egy elismert szakember segítségével, hogy nem nézett-e el valamit, nem határozott-e tévesen a begyűjtött gombákat illetően. Minden piacon, ahol vadon termő gombát is árulnak, általában van gombaszakértő. A gombaszakértő átvizsgálja a gyűjtött tételt, elkülöníti a mérgező és nem ehető gombákat, majd visszaadja a fogyasztásra alkalmas példányokat.
Ne kóstoljuk meg és ne vegyük a szánkba a gyűjtött, nyers gombát. Már egyetlen kóstolási próba is súlyos mérgezést okozhat, gyilkos galóca esetén halálhoz vezethet. Ez alól kivételt képeznek a galambgombák (amennyiben azokat 100 százalékos bizonyossággal sikerült meghatározni nemzetség szintig), ugyanis azoknál az íz fontos határozó bélyeg lehet.
Legyen alapvető ismeretünk a legfontosabb mérgező gombákról, mindenek előtt a gyilkos galócáról és annak közeli rokonairól.
Ha tehetjük, túráinkra vigyünk magunkkal egy kis méretű gombahatározó könyvet. Nem az abban leírtak szolgálják a végső meghatározást, de sok esetben legalább a nagy hibáktól megvédhetnek.
A gombák a magyar erdők legkedveltebb természeti kincsei közé tartoznak, tavasztól őszig sokak számára kínálnak egészséges táplálékot. Ahhoz, hogy a gombagyűjtés ne okozzon kárt, nemcsak a fajokat, hanem a gyűjtés szabályait is pontosan kell ismernünk.
Bakonyerdő Zrt.
Tetszik!
küldés...
