Ismét a Vend-vidék feltérképezése közben fellelt gombákból gyűjtögettem néhányat, amelyek nem túl gyakoriak Magyarország területén, de ezen a részen a környezeti adottságok miatt megtalálhatók, ha jó helyen és „nyitott szemmel” járunk.
Kapcsolódó link:
Varázslatos gombák a magyar erdőkből – I. rész
Varázslatos gombák a magyar erdőkből – II. rész
Borsos tinórut (Chalciporus piperatus) még sohasem láttam ezelőtt, csak reménykedtem, hogy valaha sikerülni fog. Szerencsémre így is lett. Eredetileg nem ezért a gombafajért másztunk be a bokrok alá (az első cikkben bemutatott tintahalgomba volt a cél), de meglepődve tapasztaltuk, hogy ez a faj is ott nődögél. Állítólag olyan helyeken fordul elő, ahol a vargányák is bőségesen teremnek, jelző gombának is hívják az „,öregek” a borsos tinórut emiatt. Nem túl nagy méretű gomba, pár centis a kalapja, színe téglavörös vagy fahéj színű, felszíne kicsit olyasmi, mintha viaszosan fénylene. A kalap alsó részén lévő termőréteg pórusai viszonylag nagyok. A faj borsos elnevezése onnan ered, hogy íze erősen csípős, borsra emlékeztető, önmagában kellemetlen, de szárítva és porítva fűszernek kiváló nagyanyáink szerint.
A rókagombák közül említettem már a szagos rókagombát illetve a közkedvelt sárga rókagombát is, de van még egy faj, amivel találkoztunk egy kisebb kirándulás alkalmával. Ez pedig a tölcséres rókagomba (Cantharellus tubaeformis). Ha az időjárás kedvező, hasonlóan nagy mennyiségben tud megjelenni, mint a szagos rókagomba. Termete kisebb, mint a fent említett másik két rókagomba fajé, alakja viszonylag szabályos, trombita szerű, innen ered az elnevezése is. Kalapja barnás-szürkés színű, termőrétege szürkés, tönkje pedig sárga. Nagyon törékeny gombafaj, az erdő alján különleges élményt nyújt, amikor sokadmagával virít az avar felett.
A sötétlila pókhálósgomba (Cortinarius violaceus) egy viszonylag ritka, nagyobbacska méretű, élénk színű gomba. Mi fenyőerdőben futottunk bele néhány példányba egy esős nyár végén, az Őrségben. A színe leginkább a tintára vagy egy kékfadongóra hasonlít, illata pedig egészen kellemes, többek szerint cédrusra emlékeztet – személy szerint én nem éreztem, csak a környező fenyők illatát. Kalapja szemcsés, enyhén pikkelyes, bár eső után ez nem mindig látszódik rendesen.
Duzzadttönkű tölcsérgombát (Ampulloclitocybe clavipes) csak egyszer volt szerencsém találni, és az a 3 darab, amit felleltünk, nagyon fiatal volt, így sokat sajnos, nem tudok írni a tapasztalataimról. Az biztos, hogy nagyon érdekes volt a tönk aljának bunkószerű megvastagodása, valamint a kis pukli is, ami a kalapocskák tetején középtájt domborodott ki. Nem túl gyakori hazánkban, szerencsénk volt, hogy sikeresen összefutottunk velük.
A büdös bőrkorallgomba (Thelephora palmata) nem hazudtolja meg a nevét. Ha az ember hajlandó lehajolni hozzá és egy jót szippantani a levegőből, egy nagyon erős, rothadó káposztára emlékeztető szagot fog érezni. Kinézetre egyébként eléggé impozáns. Könnyen elbújik a mohapárnákban, de ha kicsit kibontjuk belőle, akkor dámszarvas lapátra hasonlító ágas-bogas gombát találunk, amelynek tapintása kicsit gumiszerű, rugalmas. A színe szürkés-lilás, a lapátok szélén fehéres árnyalatú. Fenyvesekben gyakori, csak jó szem kell hozzá, hogy észrevegyük a bújócskázó egyedeket.
A zöld csuklyásgomba (Leotia lubrica) az egyik legérdekesebb, amivel eddigi életem során találkoztam. Egy nagyon esős nyár végén egy bükkerdőben leltünk rájuk. Erre a fajra igazán illik a „nyálkás” kifejezés és nem csak csapadékos időben. A színe sárgás-olajzöldes, szinte csillogott a sok gomba a nedves avarban. Ritka faj, de ha az időjárás kedvező számára, akkora mennyiségekre bukkanhatunk, hogy „kaszálni is lehetne”.
(Schallyné Veres Kinga – Erdeiprogramok.hu)
küldés...
