Februárban ismét szavazásra bocsátottak két vadasparki állatot, hogy megnyerő külsőjükkel, édes tekintetükkel vagy éppen titokzatosságukkal versenybe szálljanak a Hónap Állata címért. Nagy meglepetésre a szárnyasok egyik legokosabbja, a házi lúd lett a befutó. Felkerestük Gúzit, tavaly született libánkat, hogy meséljen a ludak háziasított és vad példányainak életéről, szokásairól.
Fotó: Budakeszi Vadaspark
Képzelt állati interjú Gúzival, a házi lúddal
Ahogy Gúzi kifutójához érkeztünk, a libacsapat hangos gágogásba kezdett, felfújták magukat és sziszegve szaladtak felénk. Aztán Gúzi végül elcsitította őket.
– Szia Gúzi! Huh, köszi, hogy megvédtél minket. Bevalljuk, nem számítottunk ekkora ricsajra. Mi okozta ezt a nagy izgalmat a többiek között?
– Sziasztok! Már nagyon vártalak Titeket. Jaj, igen. Ne is törődjetek velük… Már két napja szóltam mindenkinek, hogy vendégek érkeznek hozzám, de úgy látszik elfelejtették. Kerüljetek azért beljebb.
Egyébként ez a némiképp agresszív és védelmező viselkedés gyakori a libáknál, sokan azt mondják ránk, hogy még a kutyánál is jobb házőrzők vagyunk. Ha idegent észlelünk vagy veszélyt érzünk, akkor bekapcsol nálunk a védekező ösztön, ami előfordul, hogy tettlegességig fajul. Ilyenkor a csőrünkkel csípjük meg a betolakodót vagy a szárnyainkkal csapunk oda néhányat. Emiatt okosabb, ha nem kekeckedtek velünk. Figyeljétek a gágogó és sziszegő hangokat és tartsátok a távolságot.
– Jobb a békesség. Mielőtt nagyon előre szaladunk, bemutatkoznál az olvasóknak?
– Ja, igen, majd elfelejtettem. Engem Gúzinak hívnak, tavaly tavasszal keltem ki a libatojásból, úgyhogy, ha jól számolom – bár számolásban nem jeleskedem -, akkor lassan egy éves leszek. A Gúzi név az angol “goose” (ejtsd: gúz) vagyis liba szóból ragadt rám. Olyan, mint egy becenév, én nagyon kedvelem ezt a nevet. Egyébként tojó vagyok, és ahogy látjátok, a tollam szürkés-barna, ezért a vadas vonalat erősítem. Tudtátok, hogy a házi ludak legtöbbjét a nyári ludakból tenyésztették ki?
Fotó: Budakeszi Vadaspark
– Igen, olvastunk már erről. De nem fehér színűnek kellene lenned?
– Képzeljétek, hogy nálunk, a háziasított fajnál is megmaradt ez a szürkés színváltozat. Bár igaz, már ritkaságnak számítunk, nem tenyésztenek minket külön, mert az emberek a fehér tollat sokkal értékesebbnek tartják. Pff, szerintem meg így, hogy a szürkékből már kevesebb van, mi jóval különlegesebbek vagyunk. Ráadásul a csőrünk narancsos színe is jobban mutat így.
– Ha megengedsz egy személyes véleményt: szerintünk is szebb ez a vadas tollazat. Említetted, hogy tavaly keltél ki a tojásból. Mondanál pár szót nekünk a házi ludak költési szokásairól és a kisliba korodról?
– Sokan talán azt hihetik, hogy a ludak is bármikor és bármennyit képesek tojni, mint a tyúkok, pedig ez nem így van. A libák évente csak egyszer tojnak és ilyenkor körülbelül 30-40 db tojást raknak. A mi tojásunk emiatt és a termetünk miatt is jóval nagyobb, de a színe fehér. Képzeljétek, a tyúkok akár 100 tojást is tojhatnak egy évben. Nem semmi, igaz? A párzási időszak kora tavasztól egészen nyár elejéig tart, és a költési idő nagyjából 32 nap. A gúnárt, a hím ludat jószerivel csak ilyenkor érdeklik a tojók, a többi hónap során inkább csak megvannak egymás mellett, vagy a libanyáj védelmével, az evéssel foglalkoznak. Itt a Vadasparkban összesen 9 liba él, köztük 2 gúnár és 7 tojó.
– És hogyan lesz a fiatalból felnőtt lúd?
– Azt ugye már mondtam, hogy nagyjából 32 nap kell ahhoz, hogy az embrió a tojásban kifejlődjön majd megszülessen. Mivel egy fészekaljban több tíz tojás is lehet, a kislibák kapcsolódni tudnak egymáshoz. Például, ha az egyikőjük úgy érzi, hogy eljött az idő kikelni, akkor elkezd mocorogni, belülről kopogtatni, amivel a többieket is ugyanerre készteti. Emiatt van az, hogy az egy fészekaljból származó csibék között csak pár óra vagy 1-2 nap korkülönbség van.
– Nem nehéz egyedül feltörni a kemény tojáshéjat?
– De igen, nem mondanám, hogy könnyű munka, de szerencsére az anyukánk vagy keltető esetében az emberek mindig a segítségünkre sietnek. Emellett a csőrünkön ebben az időben még van egy kemény, hegyes rész, amit kitűnően tudunk tojástörésre használni. Ez később eltűnik. Általában egy egész napot is igénybe vesz, mire megpillantjuk a napvilágot, de megéri a kitartó munka.
Fotó: Budakeszi Vadaspark
– Ha jól tudjuk, akkor a kikelő ludak esetében ún. bevésődésről is beszélhetünk. Mi ez pontosan?
– Oh, ez egy szuper érdekes dolog. Annyi, hogy akit először meglátunk a tojásból kikelve és elkezd rólunk gondoskodni, azt tekintjük az anyukánknak. Lehet az szőrös vagy tollas is, mindegy, a lényeg a gondoskodó szeretet. Nekem például több anyukám is van a vadasparki gondozók közül. Mindig örülök, ha meglátom őket.
– Mivel táplálkoztok?
– Legelő szárnyasok vagyunk. A legjobban a füvet, a salátákat és az egyéb zöldeket szeretjük, de hangosan örülünk a kukoricának, a répának, a borsónak, a kölesnek és a napraforgómagnak is. Akartok hallani valami meghökkentőt? Képzeljétek, a házi ludak csapnivaló úszók, de annyira, hogy nem is nagyon megyünk a víz közelébe. Ez azért érdekes, mert a vadludaktól az úszóhártyákat még megörököltük, de az úszás tudományát már nem tartottuk meg. Ja, és a repülésben sem jeleskedünk. Nincs is okunk rá, hiszen itt és a tanyákon élő többi fajtársunk minden finomságot és gondoskodást megkap a kielégítő élethez. A másik meghökkentő dolog, hogy nem vagyunk buták! Mindig elszomorodom, amikor a buta liba szavakat hallom valakitől. De még a mesékben, például a Vukban is így hivatkoznak ránk. Pedig a libákat a legértelmesebb szárnyasok közé sorolják. Na jó, azt azért bevallom, hogy a Vukban az a két részeges házi lúd eléggé vicces. Megmondom, miért nem vagyunk annyira buták! A mezőn legelő csapataink élére furfangos módon őröket állítunk. Az őrliba dolga, hogy megkülönböztesse a pásztort a vadásztól, aztán ha vadász jön, riadót fúj!
– Igen, azt észrevettük, hogy nagyon jól érzitek magatokat. Mondanál még pár szót a vad rokonaitokról is? Hazánkban gyakran látni őket az égen repülni.
– Örömmel mesélek. Négy fő fajt különböztetünk meg. Van a nyári lúd, a vetési lúd, a nagy lilik és a kis lilik. Közülük mindegyik vonuló madár, a kis lilikek ráadásul fokozottan védettek. Ha jól emlékszem, eszmei értékük 1 000 000 Ft. A többi vadlúd faj vadászható is, néha több tízezren gyűlnek össze egy-egy jó pihenőhelyen, mint például a Tatai-tónál. A nyári ludak népes csapata például márciustól egészen novemberig Magyarországon tartózkodik, itt költi ki és neveli fel a fiókáit. A téli hónapokat pedig délebben fekvő országokban töltik. Ezzel szemben a vetési ludat telente láthatjátok, mert ők nyáron visszaköltöznek Európa északi területeire. Apropó, most jut eszembe! Február van, akkor hamarosan megérkeznek a nyári ludak is.
Fotó: Budakeszi Vadaspark
– Ők azok, akik abban a jellegzetes V-alakban repülnek?
– Igen, ők is. De ez az alakzat a többi fajra is jellemző. Megvan ám ennek a miértje is! Azért szeretik annyira, mert egyrészt így nagyon jól tudnak védekezni a ragadozó madarak ellen, másrészt a fiatalabbak, az idősebbek és a gyengébbek repülését segítik. Hiszen a szembeszél és a levegő sűrűsége miatt mindig annak a legnehezebb, aki legelöl repül.
– Ha nem az égen látjuk őket, akkor hol találkozhatunk velük?
– Főleg a vizes, füves pusztákat, nádasokat kedvelik, de az élelem miatt szántóföldek közelében is gyakran szoktak tanyázni, ahol a frissen kikelt vetést legelik, ami miatt többször összetűzésbe is keverednek a helyi gazdákkal. Imádják a víz közelségét, gyakran úsznak is, ráadásul ez az egyik védekezési stratégiájuk: a vízen a termetesebb harcsákon kívül nincs más, aki megtámadhatná őket. De amúgy is csapatosan mozognak, és ők is könnyen dühbe gurulnak, ha a fiókáikról vagy a csapat épségéről van szó. Úszásban profik, ezt mondjuk egy kicsit irigylem tőlük.
– Gúzi, szuper volt ez a beszélgetés. Most aztán minden érdekességet alaposan megtudtunk a házi ludakról. Van még bármi, amit szeretnél elmondani?
– Tudom, hogy ez szinte már szokássá vált, a többi vadasparki lakó is felhívta rá a figyelmemet, így hát a kedves látogatóknak azt szeretném még mondani, hogy alig várjuk a nagy találkozást. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan jöhettek hozzánk. Hiányoztok! De addig sem kell kimaradni ám a jóból! A vadasparki élményekért kísérjétek figyelemmel a Budakeszi Vadaspark Facebook és Instagram oldalát.
Budakeszi Vadaspark
küldés...
