Különleges égi látványosság vár minket december 21-én koraeste; a naprendszer két óriása, a Jupiter és a Szaturnusz szoros együttállását lehet majd megfigyelni. Miért különleges ez? Mert a csillagászattörténet kutatói között a leginkább elfogadott elmélet a betlehemi csillag mibenlétére ennek a két égitestnek a Földről megfigyelhető szoros és ismétlődő együttállása, mégpedig a Halak csillagképben.
A betlehemi csillag és a Háromkirályok történetét mindenki ismeri. Egy messiás eljöveteléről beszéltek a történetírók, és arról, hogy ennek az eseménynek égi jelei vannak. Mivel az ókorban és a középkorban is sokáig hittek az égi jelenségeknek a földi történésekre gyakorolt hatásában, a bolygók különleges együttállása a tudós-papok számára kiemelt jelentőséggel bírt. Magától értetődik, hogy az írásokban szereplő égi jel, a betlehemi csillag mögött megbúvó valós csillagászati jelenség a tudomány képviselőit is kutatásra ösztönözte. Johannes Kepler az általa végzett számítások alapján szilárdan hitte, hogy Jézus születésekor (ami valószínűleg Kr.e. 7-ben lehetett) a Jupiter és a Szaturnusz azaz a Királyok Csillaga és a Zsidók Csillaga a Halak csillagképben éppen akkor produkáltak együttállást, amikor a Földről nézve is épp átellenben (oppozíció) voltak a Naphoz képest – ilyenkor pedig a külső bolygók égi útjuk során „hurkot vetnek” azaz a csillagokhoz képest visszafordulnak. (Ez a mozgás természetesen abból adódik, hogy a Nap körül gyorsabban keringő Föld nevű megfigyelőponton állunk.) Az oppozíció környéki különleges együttállások néhány hónapon belül 3 megközelítést produkálnak! Ha még ehhez hozzátesszük, hogy nem sokkal később a Mars, a vörös bolygó is megközelítette a Jupitert – nem nehéz felfedezni a történésekben Heródes király égi szimbólumát, aki gyűlölettel tekintett a hatalmát veszélyeztető gyermekre.
Mai szemmel nézve azonban kijelenthetjük, a bolygók ilyen szoros együttállásának tudományos jelentősége, hatása természetesen nincs. A Jupiter 11,8 év alatt, míg a Szaturnusz 29,5 év alatt kerüli meg a Napot. Egyszerű számítással belátható, hogy a két bolygó égi útja során kb. 20 évenként a Földről nézve találkozik. A közelítés mértéke azonban tág határok között mozog, ennyire szoros együttállást, mint idén, 1623. július 16-án láthattak utoljára az akkor élt emberek. A 2020. december 21-i találkozásnak tehát inkább kultúrtörténeti jelentősége van, ráadásul épp a téli napforduló idején következik be. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy az idei NEM oppozíció környéki együttállás lesz, a bolygók nem a legnagyobb látszó fényességük beálltakor és nem ismétlődve közelítenek majd egymáshoz, valamint nem a Halak, hanem a Bak csillagképben történik mindez – a betlehemi csillag újbóli megjelenéséről beszélő cikkeket tehát kezeljük erős fenntartásokkal.
És végül a megfigyelésről: a két bolygó naplemente után, az erősödő szürkületben a DNy-i horizont felett kereshető a következő napokban. 21-én hétfőn este 5 óra körül láthatjuk Magyarországról a legkedvezőbb helyzetben a közelítést, a telihold átmérőjének kb 1/5-e (6 szögperc) választja el egymástól őket. Az este közeledtével ők is lenyugszanak, tehát csak szűk láthatósági ablak áll rendelkezésünkre, legyünk éberek! Teleszkóp nem szükséges, kis kézi látcső, színházi távcső viszont hasznos eszköz lehet. Éles szemű észlelők két különálló fénypontot figyelhetnek meg. És ha a felhők akadályoznák a megfigyelést? Figyelem, esőnap: 2080. március 15-e.
(SEFAG.HU – Maczó András)
küldés...
