Hazánk egyetlen őshonos teknősfaja, a mocsári teknős az áprilisi párzást követően május végén-júniusban (vagy akár még júliusban is) rakja le a tojásait a víztől meglepően távol, több száz méterre. Tojásainak kiköltését a nap melegére bízza, ezért gyorsan felmelegedő, homokos helyet keres, amit gyakran csak az otthonát jelentő víztől távolabb, akár egy-két kilométerre talál. A kisteknősök nagy része augusztus-szeptemberben kel ki és azonnal a víz felé igyekeznek.
Fotó: Bártol Réka, Kiskunsági Nemzeti Park
Azonban ha nem elég forró a nyár, vagy hamar fordul hűvösre az idő szeptemberben, esetleg túl későn rakta le az anya a tojásokat, akkor a kicsik a tojásban vészelik ki a telet és csak tavasszal bújnak ki, ha már kellően meleg az idő.
Fotó: Kiss Mónika, Kiskunsági Nemzeti Park
Ezért fordulhat elő, hogy tavak, holtágak környékén most is bukkanhatunk aprócska páncélosra. Semmiképpen se vigyük haza, mert védett faj. Sőt, alapvetően megmenteni sem kell, az ösztöne elviszi őt a vízhez. De mivel élete azonnal egy hosszú, veszélyes meneteléssel kezdődik, amely sokuk számára hamar véget is ér, túlélési esélyeiket javíthatjuk, ha segítünk rajtuk és elvisszük a legközelebbi természetes vízhez.
Kiskunsági Nemzeti Park
küldés...
