Folytatva az októberben megkezdett élménybeszámolómat, ezúttal néhány gyakoribb gombafajt szeretnék bemutatni, amelyekbe belebotolhatunk, ha jártunkban-keltünkben néha a lábunk elé nézünk. Ilyen például a nagy őzlábgomba, a bimbós pöfeteg, a sárga rókagomba, a gyilkos galóca vagy éppen a párducgalóca.
Kapcsolódó link:
Varázslatos gombák a magyar erdőkből – I. rész
A nagy őzlábgombát (Macrolepiota procera) biztosan mindenki ismeri, hiszen egy nagy méretű, mutatós gomba, feltűnő megjelenéssel. Kilátszik még a magas fű közül is, ha a termőhelye tápanyagokban gazdag, és van miből fejlődnie. Kalapja barna színű, melyet sötétebb pikkelyek borítanak, tönkje hosszú, vékony és kígyóbőr szerűen mintázott. Gallérja is van, amely nincsen hozzánőve a tönkhöz, elmozdítható. Néha, nagyobb esők után lehet találkozni olyan példányokkal, amelyeknek sima a kalapfelszíne, nincsenek rajta a jellegzetes pikkelyek, ugyanis az eső lemossa a kalapról ezeket a képződményeket, így egészen furcsán „csupaszok” lesznek. Igen kellemes illatú gombafaj, mogyoróra emlékeztet, ha az ember leszedi és megszagolja.
Nagy őzlábgomba – Fotó: Schallyné Veres Kinga
Nagy őzlábgomba – Fotó: Schallyné Veres Kinga
Nagy őzlábgomba – Fotó: Schallyné Veres Kinga
Nagy őzlábgomba – Fotó: Schallyné Veres Kinga
Bimbós pöfetegbe is egyszerű belefutni, főleg, ha fenyvesben járunk. Nekem lucfenyők alatt sikerült hatalmas mennyiségre bukkannom, szinte világítottak a fiatal példányok a sötét erdő alján. Elég jellegzetes megjelenésű ez a gomba is, olyan az alakja, mint egy rövid nyelű bunkós botnak vagy egy villanykörtének. Fiatalon fehér színűek, a felszínüket borító rügyszerű pikkelyek könnyen letörölhetőek. Idősebb korban a húsuk megpuhul, szivacsossá válik, amikor pedig eljön a spórák terjesztésének ideje, egészen papírszerűvé válnak, színük megbarnul, és ha az ember egy hirtelen mozdulattal megnyomja őket, barnás „füstöt” eregetnek (ezek a spórák). Csoportokban, illetve magányosan is nőnek, méretük is eléggé változatos: egy-két centis és 8 centis egyedekbe is belefutottunk a sétánk során.
Bimbós pöfeteg – Fotó: Schallyné Veres Kinga
Bimbós pöfeteg – Fotó: Schallyné Veres Kinga
Bimbós pöfeteg – Fotó: Schallyné Veres Kinga
A sárga rókagomba (Cantharellus cibarius) szintén egy olyan faj, amelyet sokan ismernek, akár az erdőből, akár a piacról. Nyáron viszonylag könnyű észrevenni, hiszen élénk sárgás színével szemet gyönyörködtető látványt nyújt, ősszel viszont, amikor az avar már vastagszik és színesednek a falevelek, igencsak el tudnak bújni ezek a szép gombák. Húsuk viszonylag kemény és nagyon finom, gyümölcs illatot áraszt (sokaknak a sárgabarackra emlékeztet), tölcsér szerű az alakja, de nem üreges a belseje. Kalapszéle hullámos, karéjos, a termőrétege lefut a tönkre és elágazó, ráncos. Nem csak az emberek szeretik, a vaddisznók is előszeretettel megdézsmálják, akárcsak a vargányát.
Sárga rókagomba – Fotó: Schallyné Veres Kinga
A gyilkos galóca (Amanita phalloides) az egyik olyan gombafaj, amit mindenkinek fel kell tudni ismerni az esetleges „balesetek” elkerülése végett. Vannak jellemző jegyek, amelyek alapján könnyen azonosíthatjuk. Ilyen a bocskor, a tönkhöz nőtt gallér, illetve a fehér lemezek, de ha valaki csak a színe alapján próbálja felismerni, bizony, nem lesz könnyű helyzetben, hiszen az egészen sötét olajzöldtől a halványsárgás árnyalatig mindenféle színben felbukkan az erdők alján. Ráadásul nem is ritka gombafaj. Az általam fotózott fiatal példány halvány sárgászöld színű, és egy tévhitet is megcáfolt: sokan azt mondják, hogy az a gomba, amelyiket a csiga is megrág, ehető… íme, itt egy csiga rágta gyilkos galóca!
Gyilkos galóca – Fotó: Schallyné Veres Kinga
A gyilkos galóca petty nélküli, de vannak pettyes fajok is, mint például a légyölő galóca, vagy a viszonylag gyakori párducgalóca (Amanita pantherina). Előbbivel, sajnos, még nem futottam össze személyesen, de az utóbbit többször volt már szerencsém fotózni. Sok helyen lehet találkozni vele, barna kalapja és fehér pettyei nagyon szép megjelenésűvé teszik ezt a fajt. Gallérja ugyanúgy van, mint a többi galócának, bocskora viszont nincsen, helyette peremes gumóval rendelkezik, ettől látszik jó vaskosnak a tönk alja. A fiatal példányoknak sötét a kalap alapszíne, idősebb korban kissé kifakulhat, de ez a termőhely adottságaitól is nagyban függ.
Párducgalóca – Fotó: Schallyné Veres Kinga
Ha valaki gomba gyűjtésre adja a fejét, sose bízzon a megérzéseiben, minden esetben mutassa meg szerzeményeit egy hivatásos szakértőnek (papírral rendelkezik, nem csak tapasztalattal, mint a szomszéd néni, aki már 50 éve szedi ezeket a gombákat), ugyanis sajnos, nagyon sokszor hallani gombamérgezésekről, amelyeket egy gombavizsgáló által végzett vizittel ki lehetne küszöbölni. Senkinek sem vonom kétségbe a tudását, de ahogy a mondás is tartja: „Jobb félni, mint megijedni!”.
(Schallyné Veres Kinga – Erdeiprogramok.hu)
küldés...
