Május 24-én Dr. Pigniczki Csaba, a Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi őrkerület-vezetője óriási meglepetésére egy öreg, nászruhás rózsás flamingót pillantott meg a Zab-széken, Szabadszállás határában.
“A madár egykedvűen álldogált a sekély szikes vízben, majd szárnyra kapott, és északnak repült, de láttuk leereszkedni a Kis-réten, ahol újra meg is találtuk: eleinte itt is álldogált, majd lassan lépkedve csőrét a vízbe mártva táplálkozni kezdett. Feltehetően valamilyen ragadozómadártól megriadtak a Kis-réten tartózkodó vízimadarak, így a flamingó újra szárnyra kelt, és egy nagyobb kör megtétele után a közeli Büdös-székre ereszkedett le” – olvasható a Kiskunsági Nemzeti Park Facebook oldalán.
A bejegyzésből kiderül, hogy május 26-án ismét sikerült a flamingót megfigyelni, ahogy a Zab-halmi-széken táplálkozott, majd éjszakázni a Zab-széket kereste fel.
A flamingók egyre nagyobb számban élnek a Földközi-tenger vidékén, ahol számuk összességében a százezres nagyságrendet is elérheti.
Hosszú életű madarak, túlélési mutatójuk jellemzően magas, így, ha egy-egy évben kimarad a költésük az nem jelent különösebb problémát az egyed szempontjából, hiszen a következő években jó eséllyel tovább tudja örökíteni a génállományát. A madár valószínűleg vad eredetű, feltehetően a Földközi-tenger felől elkóborolt egyed lehet; ezt támasztja alá az is, hogy mozgásra aktívan figyelt, oldalazva távolodott közben a vélt veszélyforrástól, valamint, ha a többi madár felrepült, szintén aktívan figyelt, sőt, maga is szárnyra kelt.
A szikes vizek megjelenésükben és karakterükben emlékeztetnek azokra a sós tavakra és tengerparti lagúnákra, ahol a faj egyedei rendszeresen és nagy tömegben fordulnak elő akár mint fészkelő madarak. A flamingók jellemzően plaktonikus algákkal, zooplanktonnal táplálkoznak, melyet speciális csőrük segítségével szűrnek ki a vízből.
(Kiskunsági Nemzeti Park Facebook oldala nyomán Erdeiprogramok.hu)