A talajvíz szintje jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben a Sóstói-erdőben – mondta el a szon.hu portálnak Tölgyfa Gábor, a Nyírerdő Zrt. Nyíregyházi Erdészetének igazgatója. Mint nyilatkozta, ez a mérések mellett abban mutatkozik meg a leglátványosabban, hogy az idősebb tölgyes erdőállományok alól eltűnő vízre a gyökérzet már nem tud kellően reagálni. Ilyenkor lassú csúcsszáradás indul meg a faállományban, vízhajtások keletkeznek a törzsön, és kiszáradnak a fák, súlyos esetben egész erdőrészletek. Ilyenre sok példát láthatunk a Sóstói-erdőben.
Alkalmazkodnak a vízszinthez
– A fiatalabb állományok esetében más a helyzet, mert ezek még ellenállóbbak. Ha jól sikerül az erdőfelújítás és az első néhány évben nincs komoly aszály, akkor szépen növekedhet az állomány, az ilyen erdők ugyanis már alkalmazkodnak a csökkent vízszinthez – részletezte a Tölgyfa Gábor.
– Összességében tehát gondot jelent a Sóstói-erdőben a talajvízszint csökkenése. Természetvédelmi megfontolásból – az erdő jelentős területe része a NATURA 2000 hálózatnak – a jövőben is az őshonos társulások, a homoki tölgyesek fenntartása a cél a Sóstói-erdő nagy részében úgy, hogy a közjóléti célok elérése hosszú távon biztosítható legyen – foglalta össze a víz és a nyíregyházi parkerdő kapcsolatát Tölgyfa Gábor.
Mit tehet az erdész?
A homoki tölgyeseknél előfordulhatnak fel-felnyíló részek; ha kevesebb a csapadék és a talajban lévő víz mennyisége, akkor ezekből több lesz. A nem megfelelő záródás esetén invazív fajok terjedhetnek el, a vízhiány miatt csökkenhet az egységnyi területre eső fahozam – ezt a megfelelő fafaj kiválasztásával részben lehet kompenzálni. Az erdész elsősorban szárazságtűrő fafajok alkalmazásával tud zárt erdőképet elérni. Az őshonos fafajok közül ilyen a cser, a hazai nyárak és az ezüsthárs főfafajjal kialakított elegyes erdőtársulások, a nem őshonosak közül pedig a vörös tölgy és az akác – a Sóstói-erdőben mindkét esetre lehet példákat találni.
(szon.hu)
küldés...
