Nap mint nap elsétálunk a fák között anélkül, hogy rácsodálkoznánk arra a tényre, hogy az erdőben álló bükkök és tölgyek hatalmas törzseiket lényegében a levegőből kiszűrt anyagok felhasználásával építették fel, mindössze pár maréknyi hamu kivételével.
A világ egyre inkább megérti, mennyire fontosak az erdők az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A környezetkárosodás egyre súlyosabb gazdasági fenyegetést jelent. A globális felmelegedésért mintegy 70 százalékban a levegőben lévő szén-dioxid a felelős.
A Föld keletkezése után a növényzet folyamatosan megkötötte a szén-dioxidot és szabadította fel az oxigént. Ma ennek viszont az ellenkezője történik, az emisszió mai üteme mellett 100 éven belül szinte az összes szenet visszajuttatnánk a levegőbe.
Kétirányú hatás
Az erdők a szén körforgalmában kétirányú hatást gyakorolnak: fái a növekedésük során szén-dioxidot vonnak ki a levegőből, majd ezt a szenet a fatestükben és gyökerükben lekötve tartják. A fás részek, levelek és gyökerek elhalt szerves anyaga egy jó ideig még az erdő holt fájában, avarjában és talajában marad.
A szén körforgalmának befolyásolására irányuló fontosabb erdőkezelési módszerek közé tartoznak az erdőtelepítések, az erdőtalaj széntartalmának megőrzése, a meglévő faállományok széntartalmának növelése, a kitermelés volumenének csökkentése a gazdálkodás hatékonyságának fokozásával. Ahol ez lehetséges, eredményesebbnek látszik a természetes erdő működéséhez leginkább hasonlító örökerdő-gazdálkodás.
A természetes szerkezetű, többszintes, vegyes korú erdőben tágasabb növőtér, illetve benapozott levélfelület áll rendelkezésre, intenzívebb a fotoszintézis, az állományba jutó fénymennyiség nagyobb mértékben hasznosul. Az árnyalt talajból is lassabban szabadul fel a szén.
Korábban a tudósok az országok által jelentett adatok összesítéséből becsülték meg a globális „szénmérlegeket”, így durva, néha hiányos képet alkottak az erdők globális szerepéről a szén-dioxid-kibocsátásban és -megkötésben. Ma már a földi méréseket műholdas megfigyelésekkel egyesítik, és következetesen számszerűsíthetik a szén-dioxid-áramlást bármely területen, akár az 5-10 hektáros erdőrészlettől kezdve az országokon át egészen a kontinensek szintjéig. Ezekkel az új térképekkel példátlan részletességgel azonosíthatjuk azokat az erdőket, amelyek a becslés időpontjában legtöbb szén-dioxidot kötik meg és bocsátják ki. A térképek folyamatos fejlesztése révén egyre pontosabb adatok válnak elérhetővé. Ezáltal lépésről lépésre közelebb kerülünk ahhoz, hogy nyomon kövessük a fakitermelésekből eredő kibocsátások csökkentése felé tett előrehaladást, de azt is, hogy megállapítsuk, hol zajlik sikeresen az erdőkezelés és hol van szükség nagyobb védelemre.
Számszerűsíthető értékek
Kíváncsiak voltunk, vajon a szénáramlás tekintetében hogyan teljesítettünk az elmúlt években. Vajon mennyi szenet kötöttek meg az Ipoly Erdő Zrt. erdei (65 000 hektár) a 2018–2023 közötti időszakban?
A szénkészletváltozás meghatározásának egyik alkalmazható módszere, ha kiszámoljuk két időpont ismert szénkészlete közti különbséget. Ebben az esetben (hasonlóképpen a Magyar Nemzeti Üvegházhatású Gáz Leltárban alkalmazott esethez, a biomasszára elvégezve a számításokat) tehát két (például 5 vagy 10 évvel) egymás utáni időpont élőfakészletét kell ismerni ugyanarra a területre.
A szénkészletváltozást (ismét csak a biomasszára nézve) a növedéken kívül meghatározza a fakitermelés és a száradékképződés mértéke is. Az el nem távolított holtfa szénmennyisége egy ideig az erdőben marad, tehát nem csupán a biodiverzitás szempontjából van kiemelkedő jelentősége.
A kalkulációhoz az Ipoly Erdő Zrt. esetében az erdőtervek fakészlet- és területadatait használtuk fel. A számításokat pedig a szakirodalomban szereplő módszertani leírás alapján végeztük. Azt kaptuk, hogy a két vizsgált időpont, 2018 és 2023 között az élőfakészlet mintegy 146 ezer köbméterrel nőtt, a lekötött szénkészlet pedig 180 ezer tonnával gyarapodott ebben az időszakban. A szénfelhalmozás az EU emisszió-kereskedelmi rendszerében alkalmazott értékkel pénzben is kifejezhető. Az említett éves szénkészletváltozás értékére így kb. 15,8 millió eurót kaptunk. Hogy ez az eredmény sok vagy kevés, azt nehéz megítélni. Az Ipoly Erdő Zrt. átlagos éves árbevételéhez nehezen viszonyítható, de értékében azt meghaladja.
Az is figyelemreméltó tény, hogy erdészeti társaságunk az elmúlt években teljes Délkelet-Ázsia szigetvilágának esőerdőin túltett a szén-dioxid-megkötésben – ami azért lehetséges, mert ott van erdőirtás, nálunk pedig nincs.
Ez is rávilágít arra, hogy az erdőkre az egész világon kiemelt figyelmet kell fordítani, védelmük, gondos kezelésük immáron létfontosságú.
Pozitív a mérleg
A Nature Climate Change folyóiratban nemrégiben publikált kutatás megállapította, hogy a világ erdei 2001 és 2019 között évente átlagosan csaknem 8 milliárd tonna szén-dioxidot bocsátottak ki a légkörbe az erdőirtás és más területhasználati formák miatt, és ennek körülbelül a kétszeresét, 16 milliárd tonna szén-dioxidot nyeltek el. Más szóval, globális szinten és nettó értelemben az erdők szénnyelőként működnek. A trópusi esőerdők messze a legjelentősebb ökoszisztémák az éghajlatváltozás enyhítésében. Ezen rendszerek együttesen sokkal több szén-dioxidot kötnek meg a légkörből, mint a mérsékelt égövi és boreális erdők, azonban sajnos folyamatosan zsugorodnak egyebek között a mezőgazdasági terjeszkedés következtében.
A szén-dioxid-áramlás kétirányú természete legtisztábban azokban az erdőkben látszik, amelyeket faanyagnyerés céljából vágnak ki és újítanak fel. A szénáramlás a gazdálkodási gyakorlattól függően erősen változik. Abból a szempontból, hogy a kezelt erdők végül szénforrások vagy elnyelők lesznek, nagyon fontos, hogyan kezelik őket. Lényeges, hogy milyen korú erdőt, milyen vágásfordulóval és mekkora eréllyel termelünk.
(Ipoly Erdő Zrt.)
küldés...
