Több tízezer daru pusztulhatott el az elmúlt hetekben

A madárinfluenza a vadon élő és a tenyésztett madarak vírusbetegsége. Az utóbbi évek során rendszeresen hallhattunk, olvashattunk híreket esetekről. Sajnos az idei év sem múlik el e nélkül. November elején Hajdú-Bihar, majd Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, később az Alföld más területein is megjelent a fertőzés, majd a Hortobágy és a Dél-Alföld őszi látványossága, a daruvonulás csúcsán a nálunk megpihenő madarakat is elkezdte tizedelni a vírusbetegség. Az MME becslései alapján 10-20 ezer közötti daru pusztulhatott el az elmúlt hetekben. Fontos, hogy nagyarányú vadmadárelhullás észlelése esetén, vagy gyanúsan viselkedő, legyengült vízimadár vagy ragadozómadár észlelése esetén értesítsük a területileg illetékes állategészségügyi hatóságot és védett faj esetén a területileg illetéken nemzetipark-igazgatóság munkatársát, a madárhoz pedig ne nyúljunk.

Fotó: Szilágyi Attila

A különböző influenzavírusok eredetileg vízimadarak belében szaporodó, mérsékelten patogén kórokozók voltak. A járványokért felelős magas patogenitású törzsek kifejlődése azonban egyértelműen a nagyüzemi baromfitartáshoz köthető. A nagyüzemi baromfitermelésben járványvédelmi okokból a fertőzött állományokat kiirtják, így a gazdaszervezetek immunitását növelő evolúciós folyamat elakad. A sok ázsiai országban alkalmazott vakcinázás pedig olyan evolúciós nyomást fejt ki a vírusra, hogy az minél fertőzőképesebb legyen és át tudja törni a vakcinás védelmet. E két hatás együtt a madárinfluenza vírusok evolúcióját az egyre nagyobb fertőzőképesség és megbetegítő képesség irányába tolta.

Az utóbbi közel húsz évben a vírus a vonuló madarakkal több évben is eljutott Európába, és csupán idő kérdése volt, hogy az itt élő ludak, récék, sirályok populációi tartósan fenntartsák a vírust. Ezt a pontot nehéz meghatározni, de valamikor a 2020-as évek legelejére tehető, ugyanis azóta nem mondhatjuk, hogy egész Európa mentes a vírustól, valahol valamilyen formában aktív a járvány három éve. A vírus természetvédelmi jelentősége is egyre nagyobb. A legutóbbi járványhullámok során Ausztrália kivételével minden földrészre eljutott egy minden korábbinál fertőzőképesebb H5N1 törzs, amely a legkülönfélébb tengeri madarak, szulák, vészmadarak, halfarkasok, pelikánok, darvak, csérek, lúdalkatúak és partimadarak populációit sodorta az összeomlás szélére. Egyre több esetben fordulnak elő emlős esetek, vagyis fókák, macska- és menyétfélék is elkapják a fertőzést és akár el is hullhatnak.

A jelen hazai helyzetről biztosat mondani csak a járványtani nyomozás végével lehet, de az sejthető, hogy a főszereplővé vált darvak a Kárpát-medencébe érve találkoztak először a vírussal, hiszen nincs hír daruelhullásról északra vagy keletre. Nálunk viszont nyáron és ősszel is kerültek elő pozitív (fertőzött) vízimadarak, köszönhetően a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) által is végzett aktív monitoringnak, melynek keretében több mint hatezer vadmadár mintavétele történt meg madárgyűrűzésekhez kapcsolódva. A nyári őszi időszakban elsősorban a sirály- és csértelepeken kerültek elő fertőzött madarak és tetemeik, más madárfajok esetében csak elvétve akadt pozitív minta. Az aszályos késő nyár – kora ősz miatt azonban a madarak a megmaradt kevés éjszakázóhelyen nagyobb csoportokba tömörültek az elmúlt időszakban, ami kedvezett a vírus terjedésének. A daru kifejezetten érzékeny a fertőzésre így százas, sőt, ezres nagyságrendű elhullásokat okozott a főbb gyülekezőhelyek területén. A terepi információk alapján az elhullott darvak egyedszámára jelenleg 10-20 ezer példány közötti becslést lehet adni.

A madárinfluenza alapvetően nem kimondottan fertőző az emberre, de az átterjedés esélye nem nulla. A legtöbb humán esetben idős, gyenge immunrendszerű állatgondozók fertőződtek, akik valamilyen járványszituációban megfelelő védőfelszerelés nélkül hosszú ideig létesítettek kontaktust beteg madarakkal. Hogyan segíthet a madarász, mi vonatkozik ilyenkor a terepen mozgó emberre?

1. A legfontosabb feladat, hogy a magunk és környezetünk egészségét megőrizzük, vagyis ne mi legyünk a járvány terjesztői. Gyanús madarakkal való véletlen kontaktus esetén ne menjünk madarak közelébe, sem vad, sem házi állományokkal ne érintkezzünk a következő napokban, ruháinkat mossuk ki és fertőtlenítsük a cipőinket. Ugyanez vonatkozik a fertőzött területeken végzett terepi munkára. A járvány alakulását ezen a honlapon lehet követni: https://portal.nebih.gov.hu/madarinfluenza
2. Nagyarányú vadmadárelhullás észlelése esetén, vagy gyanúsan viselkedő, legyengült vízimadár vagy ragadozómadár észlelése esetén értesítsük a területileg illetékes állategészségügyi hatóságot és védett faj esetén a területileg illetéken nemzetipark-igazgatóság munkatársát, a madarat lehetőség szerint ne fogjuk meg.
3. Minden kontakt esetén viseljünk maszkot és húzzunk gumikesztyűt, de ha lehet, kerüljük el ezeket a szituációkat. A gyanús madarakat mentőhelyekre szállítani, összegyűjteni nem csak jogszabályellenes, de azért sem érdemes, mert a megfertőződött és tüneteket mutató madár nem gyógyítható és az adott mentőhelyet is veszélyezteti, ugyanis a fertőzés laboratóriumi megerősítése után az adott hely valamennyi madarát meg kell semmisíteni.

(MME)

Tetszik!