A túlélés nagymesterei – Mimikri az állatvilágban

Mi célt szolgálnak a pettyek a szarvasok hátán?

Ugyan első blikkre talán nem mondanánk meg néhány állattal kapcsolatban, hogy a bundájának mintázata, testének színe azt a célt szolgálja, hogy az avatatlan szemek számára láthatatlan maradjon, ha kicsit közelebbről, és alaposabban megnézzük őket, rögtön meglátjuk, hogy nem látjuk!

A környezetbe való beolvadás lényege többnyire az álcázás, az önvédelem. Akadnak persze olyan élőlények is, amik azért öltenek álcát, hogy a zsákmányukat megtévesszék, minél közelebb férkőzhessenek hozzá. Az embereket nem könnyű átverni, egy a vadászbolt kínálta professzionális felszereléssel, illetve kellő vadászati rutinnal szemben ez nem mindig elegendő, de tagadhatatlanul sok példány számára jelent túlélést. A görög eredetű mimézis utánzást jelent, ha pedig egy állat vagy növény a környezetéhez, egy másik élőlényhez hasonul valamilyen formában, a mimikri mesterévé válik. Előfordul, hogy a rejtőzködést éppen valamilyen harsány szín teszi lehetővé a viselője számára. Elég csak a foltos szalamandra jellegzetes fekete-sárga színere gondolni, amik ugyan nagyon feltűnőek, de ha nedves avarban motoszkálva látjuk, akkor ismét fennáll a lehetőség, hogy nem is látjuk. Éppígy a zebrák, amik idehaza ugyan főként az állatkertek lakói, ahol leginkább csak a rabruhákra emlékeztet a csíkos bundájuk, a szavannán olyan optikai csalódást okoz a fekete-fehér csíkozásuk, hogy néha csak egészen közelről, szemtől szemben ismerjük fel a patásokat. Az persze nem elhanyagolható részlet, hogy az emberi szem másként érzékeli a színeket, fényeket, mint sok más élőlény, de a rovarok is máshogy látnak, mint a madarak vagy éppen az erszényesek.

Az álcázás nagymesterének leginkább a kaméleonokat szokás tartani, nem hiába, a többrétegű bőre egyedülálló mutatványokra teszi képessé. Ennek ellenére elég a varangyokra gondolnunk, de akár a szakállas bagoly i remek példa arra, hogy a békák és a baglyok körében is jócskán akadnak sikeres képviselői az álcázásnak, és akkor nem is említettük még a gímszarvasborjakat, illetve dámszarvasborjakat és az őzgidákat, amik az avarra vetülő napsugarait imitáló fehér pöttyeikkel tökéletesen idomulnak az erdő színeihez. Akadnak olyan állatok, amik az életmódjuk szerint növesztettek sötét bundát, így az éjjel aktív vaddisznó, illetve a bivaly. Ne feledkezzünk meg az egyik legnagyobb álcamesterről, a hermelinről sem, ami jeles képviselője a fajoknak, amik téli és nyári bundájukat látványos különbséggel váltják. De egzotikus vizekre evezve találkozhatunk csikóhalakkal, halakkal, gekkókkal, sáskákkal, lepkékkel… Ahogy látjuk, a lista hosszan folytatódik még.

Tetszik!