Tudj meg mindent a 2021-es év fajairól!

A természetjárók már hozzászokhattak, hogy az év eleje mindig meglepetéseket hoz, hiszen fokozatosan kerül nyilvánosságra, hogy az előttünk álló esztendőben mely fajoknak szentelünk majd kitüntetett figyelmet. Tudtad, hogy az év vadvirága a fokozódó vegyszerhasználat miatt egyre ritkábban lelhető fel? És azt, hogy az év kétéltűjét sokan alaptalanul veszélyesnek tartják? Az Erdeiprogramok.hu összegyűjtötte a legfontosabb tudnivalókat a 2021-es év fajairól!

Az év  emlőse: a hermelin

Ritkán találkozhatunk a természetben a fürge, terepbe simuló bundás emlőssel. A hermelin kerüli a településeket, főképp naplemente után indul útnak, s éjszaka aktív. Az év kitüntetettje igazán változatos külsővel rendelkezik: nyári világos bundáját (barna hát, fehér has) télen teljesen lecseréli hófehérre, csupán farka vége marad ekkor is fekete. Az utóbbi évek enyhe időjárása miatt, azonban már csak ritkán lehet fehér köntösben látni a lendületes emlőst.

A hermelin ügyes vadász: kizárólag ragadozó életmódot folytat, főképp kisebb rágcsálókat, madarakat és rovarokat fogyaszt.

Mai helyzete: a hermelin a facsoportokkal tarkított, füves, olykor mezőgazdasági művelés alatt álló területeket választ élőhelyének. Csak olyan helyeken tud fennmaradni, ahol a művelés nem túl intenzív, így a rágcsáló- és rovarirtó szerekkel, műtrágyával és talajjavító kemikáliákkal erősen kezelt területek alkalmatlanok számára.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 50. 000 Ft.

Az év madara: a cigánycsuk

A cigánycsuk elterjedése Európára, Ázsiára és Afrikára terjed ki. A mezei verébnél kisebb termetű, fekete-rozsdavörös tollazatú madár hazánkban kerüli a hegységeket és a zárt erdőket, így inkább sík- és dombvidékeken, mezőgazdasági területeken figyelhetjük meg.

Magyarországon rendszeres fészkelőnek számít, költőhelyét a tojó alakítja ki a talajon, a sűrű növényzet között, kaparással, mohákkal és gyökerekkel bélelve. 

Mai helyzete: veszélyeztetettségét a mezőgazdaság élőhely-átalakítása, a gazos-bokros élőhelyek megszűnése, beszántása, továbbá a növényvédőszerek okozta rovartáplálék-hiány okozza.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 25. 000 Ft.

Az év kétéltűje: a zöld varangy

A varangyok nyálkás, undorító, veszélyes állatok lennének? A legkevésbé sem! Hazánk egyik leggyakoribb békája, a zöld varangy lakott területen is nagy számban előfordul. A lakosság gyakran ellenszenves állatként tekint rá, félreismerve természetét.

A zöld varangyot szürkés színű hátáról, zöld foltjairól és fémeszöld szemeiről ismerhetjük fel. A hiedelemmel ellentétben a bőre nem nyálkás, hiszen élete nagy részét a szárazföldön tölti, s a vizet csak szaporodási időszakban vagy a nyári melegben keresi fel. Bár az igaz, hogy bőrének mirigyei méreganyagokat termelnek, azonban normál körülmények között emberre nézve veszélytelen. Ha a váladék szembe vagy nyálkahártyára jut, csípő, égető érzést okozhat, azonban az irritáció bő vízzel történő öblítést követően elmúlik.

Mai helyzete: lakott területen a zöld varangy gyakran esik a gépjárművek áldozatául, de a háziállatok is veszélyfaktort jelentenek. Tudatlanságból szándékosan is pusztítják a zöld varangyot, pedig jelenléte a kertben kifejezetten hasznosnak mondható, hiszen rovarokkal táplálkozik.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Az év rovara: kacsafarkú szender

Magyarországon sokáig vándorlepkeként tartottuk számon a kacsafarkú szendert, azonban a felmelegedés hatására az utóbbi egy-két évtizedben már áttelelő példányokra is bukkantak hazánkban a szakemberek. Eurázsia szubtrópusi területein elterjedt, sőt még Észak-Afrikában is honos, vonuló egyedei pedig Dél-Indiáig és Malajziáig is eljutnak.

A vastag csápú, nagy szemű, hosszú testű, barnásszürke, pamacsos rovar bármely napszakban aktív lehet, azonban a legnagyobb eséllyel nappal találkozhatunk vele. Virágok nektárjával táplálkozik, melyet a legtöbb lepkével ellentétben nem leszállva gyűjt be, hanem hosszú, kinyújtott pödörnyelvével lebegve szív be. Különleges élmény figyelni, ahogy egy helyben lebeg, vagy cikázva repül, akár hátrafelélé is. Ha kertünkbe lángvirágot, levendulát, nyáriorgonát vagy épp szarkalábat ültetünk, kis időn belül biztosan feltűnik majd.

Mai helyzete: A kacsafarkú szender hazánkban nem veszélyeztetett faj. Ha kedvezni szeretnénk neki, a fent említett növényeket ültessük kertünkbe, vagy egy félreeső, napos helyen hagyjunk nőni gyomokat, vadvirágokat. Amennyiben a lepke otthonunkat szemeli ki az áttelelésre, segítsük: fűtött lakásból óvatosan tereljük ki, azonban ha fűtetlen térbe költözik, ne háborgassuk. 

 

Az év hala: a jászkeszeg

Folyóvizeinkben őshonos faj, mely megtalálható a Rajnától, egészen a Léna vízrendszeréig. Hazánkban rábukkanhatunk többek között a Duna, a Zagyva, a Tisza és a Sió vizében, de a Dunavölgyi-főcsatornában és a Tisza-tóban is szép számmal találhatjuk egyedeit.

Az apró pikkelyű hal akár 30-40 cm hosszúra is megnőhet, míg ritkább esetben a fél métert is elérheti. A nem túl gyors vizeket kedveli: a mélyebb folyókat magányosan járja, csupán ősszel verődik össze csapatba, a telelésre alkalmas részeken.

Mai helyzete:  A jászkeszeg nem fenyegetett. Ívásuk késő tavasszal történik, ezért április 15-től május 31-ig a fogásuk tilos. A halászok ősszel fogják nagyobb arányban, amikor a telelésre készülő halak nagyobb csoportokban mozognak.

Az év gombája: az óriás bocskorosgomba

Ha erdei utunk során megpillantjuk, élőhelye és okkersárgás vagy barnás, hártyás bocskora alapján könnyen felismerhetjük. Szinte az összes kontinensen megtalálható, azonban hazánkban ritka, csak szorványosan fellelhető. Parkokban, temetőkben rábukkanhatunk, de főleg ligeterdőkben, bükkön, tölgyön, nyárfán él.

Mai helyzete: Élő vagy elhalt lombos fák törzsén, tuskóján, esetenként odvaiban terem, általában egyesével, ritkán többedmagával. A harang alakú gomba eleinte fehér, később rózsás-hússzínben pompázik.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.

Az év vadvirága: a vetési konkoly

A vetési konkoly az őszi gabonák szántóföldi gyomnövénye, de kapásokban és pillangós vetésekben is megjelenik. Karcsú alkatú növény, finoman hullámos-csipkés szélű, bíbor- vagy szennyespiros szirmai május-júniusban pompáznak. Nem őshonos faj, eredetileg a Földközi-tenger nyugati vidékéről származik. Hazánkban többek között a Hortobágyon, a Pilisben, a Bakonyban és az Aggteleki-karszton bukkanhatunk rá.

Mai helyzete: Egykor közönséges fajnak számított, mára azonban ritka és védett hazánkban. Magja mind tömegében, mind méretében nagy hasonlóságot mutatott a búzáéra, ezért a hagyományos magtisztító eljárásokkal nem lehetett attól elválasztani, így előfordult, hogy a lisztbe darálták és a kenyeret kékre festette. Ma már természetesen erre nincs példa: a fokozódó vegyszerhasználat miatt és a háztáji gazdálkodás visszaszorulásával a legtöbb szántóról eltűnt a növény.

A vetési konkoly volt az első gyomnövény, melyet hazánkban védetté nyilvánítottak (1993.) Természetvédelmi értéke 5000 Ft.

Az év fája: a lisztes berkenye 

Az Európában mindenütt honos, Magyarország középhegységeink sziklás, és szurdokerdeinek ritka vadgyümölcs faja a lisztes berkenye. Sátoros virágzatait apró, krémfehér virágok sokasága alkotja, melyek május-júniusban nyílnak. Míg virágaira számos rovar érkezik, addig narancsvörös almaterméseit a madarak fogyasztják.

A lombhullató fa 6-12 méterre nő meg, kérge sima, ezüstös- vagy fénytelen szürke.

Mai helyzete:  A madarak és a kisemlősök a lisztes berkenye termését csak akkor kezdik fogyasztani, amikor azt az első fagyok megcsípték, és színük sötétpiros, húsuk kásás lesz. Mutatós lombja és élénk színű termései miatt díszfaként is ültetik.

Magyarországon védett. Természetvédelmi érték: 10 000 Ft

(G.T., Erdeiprogramok.hu)