Rajzik a vörös csüngőlepke, amely hazánkban főként a Duna–Tisza-közén és Budapest környékén ismert – írta a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság.
Fotó: DINPI
Magyarország természeti kincsei között több olyan faj is létezik, amelynek hazai elterjedése annyira kicsi, hogy egy, vagy néhány, kisebb-nagyobb tájegységhez köthető a jelenlétük. Ezek egy része lehet olyan bennszülött faj, amely megőrzése hazánk lakosságának és a magyar természetvédelemnek a feladata. Vannak olyanok is, amelyek több országban, akár több kontinensen is honosak, ezért fennmaradásuk nem rajtunk múlik, de a magyarországi populációk léte a genetikai sokféleség megőrzése, vagy más tudományos okok miatt fontos. Gyakori, hogy egy-egy faj – bár több helyen is előfordul, de súlypontja (életerős állománya) csak egy bizonyos térségben található. Az ilyen fajok fennmaradása, megőrzése – különösen, ha a ritkasága miatt, alig tudunk róla valamit – komoly felelősséget ad a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságnak.
Ilyen élőlény a vörös csüngőlepke (Zygaena laeta) is, amely a Kaszpi-tenger térségétől, a Volga mentén és a Krím-félszigeten át, illetve Kis-Ázsiától a Balkánon át, eljut a Kárpát-medence környékig. Úgy nevezett ponto-mediterrán faunaelem.
Magyarországon főként a Duna–Tisza-közéről és Budapest környékéről ismert. Előfordul a Fertő-tó és a Balaton mentén, valamint a Dél-Dunántúl több pontján is, de az adatok egy része már régi, néhány évtizede – egyes kutatók – kihaltnak vélték. Szerencsére Pest Vármegyében több észlelése is történt az utóbbi évtizedben, így a faj, ha ritka is, de jelen van és szaporodik a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén.
A vörös csüngőlepke száraz, meleg homoki gyepekben, felnyíló sziklafüves lejtőkön látható júliusban, esetleg augusztusban. A hernyók – a szakirodalom szerint – ördögszekéren/ mezei iringón (Eryngium campestre) élnek, de feltételezik más tápnövények fogyasztását is.
küldés...
