A Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén is élnek molnárgörények. Bár rejtőzködő életmódot folytatnak, időnként mégis szem elé kerülnek.
Fotó: Polgár Tibor
Az 1970-es években Magyarországon az aranysárga bundájú molnárgörény még egyáltalán nem számított ritka állatfajnak. A hörcsög- és ürgepopulációk környékén gyakran lehetett vele találkozni, mivel fő táplálékát éppen ezek a rágcsálók képezik. Kikaparja a földből a güzüegereket és a pockokat is, s ezzel nagy hasznot hajt a gazdálkodóknak. Időnként kisebb madarakat, sőt gyíkokat is megfog. Állománya elsősorban azért fogyatkozott meg, mert jóval kevesebb a határban az ürge és a hörcsög. Ráadásul a molnárgörény gyakran áldozatul esett a hörcsögöknek kirakott csapdáknak. Természetes ellenségei, a rókák és a ragadozó madarak is tizedelték állományát.
Ez a védett emlősfaj leginkább a nyílt mezőgazdasági területeket, gyepeket, hátas feketeföldeket kedveli. Érdekes szokása, hogy az ürgejáratokból épít magának otthont. Kitágítja azokat, s a két-három méter hosszú járat végén egy katlant alakít ki magának, melyet aztán szénával, tollal, szőrrel kibélelve tesz kényelmes otthonná. Itt még a téli hidegben is komfortosan érezheti magát.
A molnárgörény nagyon rejtőzködő életmódot folytat, éjszaka vadászik. A házi görénytől eltérően kifejezetten kerüli az embert, nem merészkedik be a lakott területekre. Legnagyobb eséllyel március elején, a párzási időszakban találkozhatunk vele, ilyenkor nappal is jobban előmerészkedik. Általában négy-öt kölyköt nevel fel, melyek 6-7 hónapos korukban válnak önállókká.
A Dévaványai-Ecsegi pusztákon az elmúlt másfél évben öt adatunk van molnárgörényekről, sajnos, ebből kettő az utakon elütött példány volt. A megfigyelésekből arra következtettek a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei, hogy ebben a térségben is lassú növekedésnek indult, így stabilizálódott az állományuk.
(KMNPI)
küldés...
