2021. december 2-ától látogatható a Magyar Természettudományi Múzeum új időszakos kiállítása, a “Kalandos erdő”, ami hivatalosan a 3-8 éves óvodás és kisiskolás korosztállyal ismerteti meg a magyar erdők rejtett és kevésbé rejtett, ám a kicsik számára még mindenképpen újdonságként ható értékeit, valamint a természet működését, rendjét, körforgását. Kíváncsi voltam, mit szól a tárlathoz a vadgazda mérnök apukával megáldott, egy hónap híján 6 éves kisfiunk, valamint alig 2,5 éves kislányunk. Ők egyenesen imádták az egészet!
Az összterület nem túl nagy, de éppen elég ahhoz, hogy számos információt átadjon a gyerekeknek, miközben futkározhatnak, csúszdázhatnak vagy éppen a szivacskockákkal ötletesen imitált dagonyában ugrálhatnak. A “Kalandos erdő” valójában nem más, mint egy nagyon informatív oktató, tanító jellegű játszótér a Természettudományi Múzeum egyik termében, ami a téli időszakban különösen zseniális ötlet. A gyerekeknek ilyenkor nagyon hiányzik a szabadon szaladgálás, az önfeledt játék a parkban, a kertben, amire – persze mértékkel! – lehetőséget ad a “Kalandos erdő” – egyfajta rendhagyó játszóházként működve. A gyerekzsivaly bizonyította is a kiállítás népszerűségét.
Persze a lényeg természetesen nem a csúszda és nem a dagonya, hanem az azokat kísérő bemutatók, ismeretterjesztő játékok, kisebb-nagyobb diorámák. Belépve a különleges erdőbe, egyből a kirándulás, a természetjárás szabályaival ismerkedhetnek meg a gyerekek egy rókás tábla és a szülők segítségével. Ne hangoskodjatok, ne szemeteljetek, ne térjetek le a kijelölt turistaösvényekről, tartsátok pórázon a kutyát… Az első szabályt persze a játszódagonyában egyetlen gyerek sem tudja betartani, de a diorámákban elhelyezett preparátumokat ez nyilvánvalóan nem zavarja annyira, mint erdőben élő társaikat.
A “kitömött állatok” nem hiányozhatnak egy múzeum kalandos erdejéből. A kicsik láthatnak például hódot, és annak fakidöntő rágását is szemügyre vehetik. Van többek között farkas, hiúz, róka, borz, vidra, mókust elejtő bagoly, a 2022-es év madaraként különösen népszerűvé váló zöld küllő, vaddisznó, őz, jégmadár, fakopáncs és gímszarvas is. Több fajnak, például utóbbi kettőnek a hangját is meghallgathatjuk egy gombnyomással.
Az éjszakai erdőt egy kis faház belsejében lehet megismerni – tényleg sötétben. Itt szintén gombnyomásra kivilágosodik az adott faj képe, majd megszólal a hangja. Őz, nagy pele, vadmacska, sün, róka, farkas, denevér.
Kislányomat alig lehetett kicsábítani innen, de a faház vagyis “kunyhó” bejáratának szomszédságában található póketető hamar lekötötte a figyelmét, ahogy kisfiunkét is. Egyszerű, mégis nagyszerű ötlet. Pókháló-alakzatban falra rögzített tépőzárcsíkok, szintén tépőzáras kis labdák “rovarosítva”, és már lehet is dobálni azokat, hogy bekerüljenek a hatalmas műpók csapdájába.
A játszótéri, játszóházas elemek mellett több pultot is elhelyeztek különböző témákkal, ahol egy picit meg lehet pihenni két csúszdázás közben. Az egyiknél az állatok lábnyomával ismerkedhetünk, a másiknál a gímszarvasok agancsképzésével, a következőnél a lepkék vagy éppen a békák fejlődésének körforgásával – a petéktől az ebihalon át a kifejlett egyedekig. Nagyon jó labirintusos játék hívja fel a figyelmet arra, hogy az árvának hitt őzgidákhoz nem szabad hozzányúlni – igaz, a játék során a kicsik keresik meg az anyjukat, a sutát, és nem fordítva, de ezt egy kis okító meséléssel helyre lehet rakni. (Itt még egy picit zavaró a háttérben az agancsos őz ábrája, rajta az “őzsuta” felirat, de az a valóságban a kis körben található nőstény fotójának képaláírása. Szakmai hiba tehát nincsen, viszont amikor sokak szerint az őzike a szarvas kicsinye, akkor okozhat némi zavart ez a megoldás.)
Egy másik pultnál erdei nyomokhoz kell állatokat társítani. Például a baglyot a köpetéhez, a vakondot a túrásához, a fakopáncsot odújához. De téma még a téli álom, a fák termései és levelei, az avar lakói, és egy nagyon érdekes installáció a kullancsot is bemutatja, ami gombnyomásra mászni is kezd az óriási, imitált fűszálon. Ugyancsak óriási a hangya és a szarvasbogár diorámája.
A többször emlegetett dagonya egyértelműen a gyerekek kedvence. A nagy medencében természetesen nem víz és nem sár található, hanem szivacskockák szürke huzattal, amiben lehet fetrengeni, ugrálni, lehet belőlük tornyot építeni, ha pedig ezt a gyerekek megunták, egy magaslesre is felmászhatnak.
A játékokon keresztül tényleg megismerhető az erdő komplex rendszere, annak sok-sok értéke, ami tavasszal és nyáron vissza is köszönhet a családi kirándulások alkalmával. A “Kalandos erdő” engem többször is az állami erdőgazdaságok, erdészeti erdei iskolák és az Országos Erdészeti Egyesület által évről-évre megszervezett Erdővarázsra emlékeztetett – persze jónéhány különbséggel. Nem tudom, hogy a kiállításhoz ihletet adott-e a budapesti Szabadság-téren vagy a HUNGEXPO területén többször is életre hívott környezetvédelmi erdészprogram, illetve azt sem, hogy az erdészeti erdei iskolák oktatóit bevonták-e a tervezésbe, de középtávon akár még azt is el tudnám képzelni, hogy a két kezdeményezés valamilyen formában egymásra találjon. Ha így lesz, ha nem, az nagyon örömteli, hogy egyre több a hasonló, nagyon jó kezdeményezés, ahol az erdő képletesen kinőhet akár a főváros közepén is.
A hivatalos tájékoztató szerint egyébként a kiállítás a Nemzeti Alaptantervhez csatlakozva segíti az iskolán kívüli oktatást. A koncepciót muzeológusok, múzeumpedagógusok, óvodapedagógusok és tanítók szakmai segítségével alkották meg.
Rossz hír, hogy a “Kalandos erdő” csak 2022. december 31-éig várja a gyerekeket a Természettudományi Múzeumban, jó hír viszont, hogy a zárást követően vándorkiállítássá alakul át, és más múzeumok, illetve oktatási intézmények kikölcsönözhetik majd, tehát eljuthat az ország bármely részére.
A “Kalandos erdő” annyira jó, hogy csupán egyetlen kritikát tudnék megfogalmazni, és az sem közvetlenül a kiállítást vagy a játékokat érinti. Elszomorító viszont, hogy a Természettudományi Múzeum esetében is azzal kell szembesülni, hogy az egyértelműen Kárpát-medencei erdők bemutatására szolgáló interaktív, természetismereti tárlat plakátján a háttérben az Amerikában honos fehérfarkú szarvas köszön vissza ránk, nem pedig a méltán híres magyar gímszarvas, amire rendkívül büszkék is lehetünk… Ez azonban az időszaki kiállítás élvezetéből semmit nem von le, és a szülők jelentős részének bizonyára fel sem tűnik.
Ha valaki egy nagyon jó, tartalmas, hasznos, izgalmas és érdekes családi programot keres a téli időszakra, akkor a “Kalandos erdő” kiváló választás lesz – főleg, hogy a múzeum hagyományos részei is nagyon jók. A mi gyermekeink például nem tudtak betelni a bakonyi dinókkal, miután sikerült őket kicsábítani a “Kalandos erdőből”.
Gribek Dániel
küldés...
