Egy nemzetközi kutatócsoport legújabb kutatásában azt vizsgálta, hogy az inváziós képesség alapján hogyan csoportosíthatók a fajok, és milyen tényezők határozzák meg az idegenhonos fajok terjedésének sikerét Európában.
Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) tudományos tanácsadóját, Botta-Dukát Zoltánt is a tagjai között tudó nemzetközi kutatócsoport eredményeit bemutató publikáció a PNAS című szakfolyóiratban jelent meg június 1-jén – tájékoztatta az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) szerdán az MTI-t.
Mint a közleményben rámutatnak, idegen növényfajoknak nevezzük azokat a fajokat, amelyek természetes elterjedési területükön kívül nőnek. Közülük azok a fajok, amelyeknek sikerül önfenntartó populációt létrehozni az új környezetben – ezt nevezik “meghonosodásnak” -, jelentős negatív hatással lehetnek az élővilágra, a gazdaságra vagy az emberi jóllétre. A kutatók szerint azonban nem minden növényfaj egyformán sikeres az új élőhelyek meghódításában.
A PNAS-ban megjelent tanulmány az “inváziós siker” három elkülönülő dimenzióját írja le:
- lokális tömegesség,
- földrajzi elterjedés
- és élőhelyválasztás.
A sikeres fajok tömegesen, nagy területen és sokféle élőhelyen fordulnak elő.
A beszámoló szerint azonban a sikeres fajoknak csak egy részére igaz, hogy mindhárom szempontból sikeres “super-invader”.
A vizsgálat során európai léptékben vizsgálták a szakemberek a fajok sikerességét a három szempont szerint, amelynek alapján elvégezték az Európában előforduló őshonos és idegen fajok nagy részének a besorolását. A kutatók szerint a fajok biológiai tulajdonságai mellett a betelepedésük története is fontos egy-egy faj sikerének előrejelzéséhez.
A szakemberek a vizsgálatok eredményei alapján azt találták, hogy a mindhárom szempontból sikeres fajok általában más kontinensekről (Ázsiából vagy Amerikából) származnak, míg az Európa más részein őshonos fajok általában nem lesznek sikeresek ott, ahol természetes módon nem fordultak elő a kontinensen. Ezenkívül a más kontinensről származó, minden szempontból sikeres fajok (“super-invaders”) gyakran gyors növekedésűek, azonban gyengén védekeznek természetes ellenségeik – például az őket fogyasztó rovarok – ellen.
Ez, mint kifejtik, összecseng az “ellenségektől megszabadulva” (“enemy release”) hipotézissel, amely szerint új földrajzi területre kerülve az idegen faj maga mögött hagyja az evolúció során vele együtt kifejlődött kórokozóit és fogyasztóit, így kevésbé fontos számára a védekezés, és erőforrásait a növekedésre fordíthatja.
“Az ilyen megállapítások nemcsak a fajok jelenlegi előfordulásának jobb megértését segítik, hanem a későbbi inváziók előrejelzéséhez is támpontul szolgálnak” – hangsúlyozzák a közleményben.
(MTI)
küldés...
