Évszakok jönnek-mennek, mindnek megvan a saját csodája. Míg tavasszal a rügybontás lágysága ingerli érzékszerveinket, addig nyáron a mezők sokszínű virág-pompájában gyönyörködhetünk. Az őszi avartaposó sétáknak nincsen párja, a sűrű erdő ekkor varázslatos szín- és fényvilág otthona. És a tél…nos, igen, a hófehér köntösbe öltözött tájak, a fenyők fagyos tűleveli mint jeges mesevilág kecsegtetik a kirándulót.
Mentovics Éva: Hókristályok roppannak
“Fenyves erdő fái közt
délceg szellő vágtat.
Kristálypaplan borítja
reggelre a tájat.
Fodros felhők úsznak el
felettünk az égen-;
Hópelyheket szórva szét
erdőkön, és réten.
Fehér ingbe öltözött
hajnalra a város.
Hófehér a háztető,
és az út sem sáros.
Erdő széli domboldal,
mintha minket várna-
Hótakarót hint a szél
a didergő tájra.
Hókristályok roppannak,
amerre csak járunk.
Vegyük elő szaporán
a tavalyi szánunk!”
(Erdeiprogramok.hu, fotó: Gribek Tímea)