A 2015-ben jeladóval ellátott Bükki nevű békászó sasunk immár a negyedik költési szezonjára tér vissza, hátán jeladójával, az Észak-Bükkbe.
A madár ezen a télen a korábbi évektől eltérően nem csak az Okavangó-mocsár környékén telelt, hanem főként attól keletre, Namíbiában, a Khaudum Nemzeti Parkban, illetve északra a Sioma Ngwezi Nemzeti Parkban.
„Bükki” a telelőterületét 2017. november 27-én érte el és egészen 2018. március 2-ig ebben a régióban tartózkodott. Ezt követően indult el Magyarország felé. Jelenleg madarunk Ugandában, az Albert-tó közelében tartózkodik.
Költőhelyére rendszeresen április második felében szokott megérkezni. A jeladó adatai alapján a madár főleg a nyílt, bokrokkal, fákkal kevésbé tarkított területeket használta. Feltehetően a tápláléksűrűség itt volt a legmegfelelőbb a számára. A faj szinte kizárólag kis testű rágcsálókkal (hazánkban mezei pockokkal /Microtus arvalis/), ritkábban kétéltűekkel táplálkozik.
Vonulás közben a korábbi évektől eltérőn sokszor több héten át nem kaptunk információt a madár helyzetéről, feltehetően a jeladója már nem működik tökéletesen, ezért nem képes az adatokat rendszeresen a GSM hálózaton keresztül küldeni. Hazatérését követően a jeladójában elmentett adatokat fogjuk letölteni egy földi vevő egységgel a teljes vonulásról, így pontos képet kaphatunk a vonulás útvonaláról 15 perces bontásban.
A jeladó felhelyezésének elsődleges célja nem a vonulás nyomon követése volt, hanem a faj élőhelyhasználatának a vizsgálata. Tisztább képet szeretnénk kapni, hogy a faj mely kultúrákban, élőhelytípusokban táplálkozik előszeretettel, illetve az általa használt területeken milyen mezőgazdasági kultúrák és kezelések hatására lehet kialakítani egy „ideális táplálkozóterületet”.
(Pongrácz Ádám – Bükki Nemzeti Park Igazgatóság)