A Körös-Maros Nemzeti Park területén is előfordulnak nádi farkasok, vagy más néven aranysakálok. Ezek az óvatos ragadozók általában messze elkerülik az embert, így nem könnyű megpillantani őket.
A nádi farkas, amelyet a népnyelv toportyánként is emleget (Arany János Toldijában is így szerepel), a XIX. században még szervesen hozzátartozott a hazai táj faunájához. A XX. század elején azonban – teljesen eltűnt az ország mai területéről. Az 1980-as években egyre többször bukkant fel déli határaink mentén. Spontán visszatelepülő fajról van szó, melynek állománya napjainkban is terjeszkedik.
A Körös-Maros Nemzeti Parkban szinte mindenütt előfordulnak aranysakálok, bár számuk messze elmarad a dél-dunántúli vagy a kiskunsági állománytól. A Kis-Sárrét természeti adottságai (megmaradt régi mocsarak, jelentős erdősültség, halastavak, nádasok) alkalmas élőhelyet jelentenek számukra. Egész évben vadászható fajról van szó. A szakemberek szerint a nádi farkas gyakran nemcsak az apró rágcsálókat, dögöket fogyasztja, hanem a nagyvad, például őzek, vaddisznók utódait is zsákmányolja.
Különösen párzási időszakban (január-februárban), majd nyáron, a kölykök felnövekedése utáni közös családi vadászatok alkalmával hallhatjuk jellegzetes üvöltésüket az alkonyati, éjszakai tájban. Az aranysakál viszonylag nagy területet bejár, és rendkívül óvatos jószág.
Aki szeretne testközelből is látni nádi farkast, az jöjjön el Szarvasra, a Körös-Maros Nemzeti Park Körösvölgyi Állatparkjába, amely a téli szünet után, március 15. óta már nyitva tart.
(Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság)
küldés...
