A szétszórt kukoricahalmok körül vadnyomok árulkodnak arról, bizony járt valami az eleség körül. Ám a „megcsócsált” kukoricacsutkák is tanúsítják, jócskán fogy az élelem az erdőkben.
A vadföldekre is jócskán kerül a szemestakarmányból. Hamar megtalálja a vad a tálalt nassolnivalót Fotó: Szakony Attila
Az őz, a szarvas, a vaddisznó és a többi nagy- és apróvad áttelelését segítik táplálással a szakemberek, köztük a hivatásos vadászok. Azonban az állatok etetésének ennél jóval több oka van. Ezt mondta Meleg László vadgazda mérnök, vadászmester, az Erdőgazdálkodási Dolgozók Vadásztársaságának tagja.
– Ha le van fagyva a terület, a vad nehezebben jut táplálékhoz, mert nem tudja kitúrni – jelezte. – Azért is etetünk, hogy helyhez kössük a vadat. Ne menjen ki a mezőgazdasági területre, ne okozzon akkora károkat. Továbbá a vadászat miatt is próbáljuk az adott területen tartani őket. Ez most, az enyhe időben nehezebb feladat. Ilyenkor ugyanis a vaddisznó fogja magát és körútra indul. Áttúrja az erdőt élelemért: állati fehérjékért, csigáért, gilisztáért, makkért. Állandó mozgásban van, eszik, majd lefekszik. Ám a hidegben csak annyit közlekedik, amennyit muszáj. Azért, hogy minél kevesebb energiát emésszen fel.
– Vadvédelmi kerítések sem véletlenül vannak – fűzte tovább Meleg László. – A gyenge, homokos területünkön például lassabban nő a csemete. A vad a földben lévő pajort is fogyasztja, eközben kitúrja az elültetett csemetét is. Ezért az erdőfelújítások esetén a területet bekerítjük villanypásztorral.
– A kukoricán túl lédús takarmányokat, almát, körtét, silót, törkölyt is kihelyezünk a vadnak, ám sót is, mert szüksége van rá, az agancsfelrakás előtt, a vehemnevelés időszakában és vedléskor is. Só folyamatosan van sózókban. Fontos, amikor tavasszal megkezdi a friss zöld folyamatos fogyasztását, megelőzzük a hasmenést – folytatta a vadászmester. – Lucernaszénát egyelőre nem raktunk ki, mert vannak ilyen földjeink. Az utolsó kaszálás rajta maradt, így a szarvasok tudnak miből enni. A legfontosabb a vad etetésében az előtakarmányozás. Azok a táplálékok kellenek, amikben kellő kalória van: mint a kukoricában és a gabonában. Voltaképpen hidegben sem etetünk másként: csak többször, nagyobb mennyiségben. Hajtáskor arra is volt példa, hogy mindennap vittünk ki eleséget. Bár a melegben kevésbé vette fel a vaddisznó, így nem tudtuk helyhez kötni őket.
Milyen „alternatívák” szerint etetnek? Egyrészt szétszórják a takarmányt, ám vannak tálcák, amibe belerakják a kukoricát, egy másikba pedig a silót. Vannak őzetetők is, amikből kifolyik a kukorica, bele a vályúba.
Kanizsai László hivatásos vadász bőven megtölti kukoricával a Bajcsán lévő őzetetőt Fotó: Szakony Attila
Meleg László megjegyezte: az élőhelyfejlesztési projekt is segíti az etetést. A vadföldeken évente más gabonát vetnek, míg a legelőkön pedig pillangós növényeket, kimondottan a vad számára. Vannak vadbúvó sűrűk is, ám szedresek is, amiből eszik a leveleket.
S folyadékra szüksége van a vadnak? A szakember ki-emelte: nagyon is kell nekik a víz. A szarvasnak, a vaddisznónak különösen, dagonyázáshoz is. Ha a víz befagy, az állat feltöri. Ami viszont a legfontosabb a vadászmester szerint, az a nyugalom, a táplálék és a víz. Mindegyikért, ahogy a vadért, az ember tartozik felelősséggel.
(zaol.hu)
küldés...
