A szajkó vagy más néven mátyásmadár robosztus testfelépítésével, égszínkék szárnytollazatával és messzire eljutó hangjával egy különös színfoltja a hazai madárállománynak.
A szajkó hazánkban rendszeres fészkelőnek számít, így erdőjárás közben nagy esély van rá, hogy megleshetünk egy-egy példányt. Bár állandó madár, azt kevesen tudják róla, hogy a költés után szívesen verődik csapatokba és tesz meg nagy távolságokat.
Érdekes hangjával bárkit megtéveszt
Bár a szajkó nagyobb méretű madár, így könnyebb is szemügyre venni a lombok között, mégis a hazánkban élő varjúfélék között a legkisebbnek számít. Méretével ellentétben azonban “nagy hanggal” rendelkezik. Éneke érdesnek, olykor nyávogónak mondható, ami gyakran fütyülő hangokkal keveredik. Remek hangutánzó: gyakran imitálja a holló és a varjú károgását, a fácánkakas “kakatolását”, de az egerészölyv kiáltását is. Érdekesség, hogy nemcsak társait kopírozza, a mátyásmadár kiválóan ad ki kutyaugatáshoz, nyikorgáshoz hasonló hangokat is. Így már érthető, hogy mi az eredete a “szajkózza” kifejezésnek, ugye?
De ha már a mátyásmadár hangjánál tartunk, nemcsak utánzásra használja azt, hanem figyelmeztetésre is. Ha veszélyt érzékel (pl. cserkelő vadászokat), hangosan riaszt, így aztán elnyerheti az erdő őrzője címet is.
A szajkó az erdőgazdálkodás aktív résztvevője
A mátyásmadár szinte mindenre táplálékként tekint környezetében. Nyáron, a bőség időszakában erdei gyümölcsökkel, rovarokkal táplálkozik, de nem veti meg a gyíkokat, békákat és a kisebb méretű rágcsálókat sem. Ha őrizetlen fészket talál, nem hátrál meg annak kirablásától sem, legyen szó tojásokról vagy akár fiókákról. Azonban ősztől, amikor már érezhetően kevesebb ételt talál, áttér a növényi táplálkozásra. És itt jön a képbe az erdőgazdálkodás is. De hogyan is kapcsolódnak össze?
A szajkó szívesen dézsmálja fel a fák magvait, legyen szó a szelídgesztenyéről vagy akár a tölgyek makkjairól. A madár előre gondol a táplálékszerzés szempontjából nehezebb, téli hónapokra is. Ugyanis a megszerzett magokat több kisebb nagyobb éléskamrában halmozza fel az erdő talajában. Ezeknek egy részét a fagyos hónapokban feléli, azonban sok dugi elemózsiáról megfeledkezik, és egy részük tavasszal nagy eséllyel bújnak ki és nőnek életképes facsemetékké. Németországi tapasztalatok alapján hektáronként akár 600-700 db-ot is elérhet az így keletkezett természetes újulat tőszáma. A mátyásmadár ezen “képességét” hazánkban is kihaszálják: a Pilisi Parkerdőben volt rá példa, hogy szajkók számára készített, cser makkal töltött tálcákat helyeztek ki az erdőbe, hogy elősegítsék ezt a folyamatot.
A madáretetők gyakori vendége lehet
Ha már cikkünk ősszel jelenik meg, érdemes arról is szót ejteni, hogy a szajkó gyakori vendég lehet a télire kihelyezett madáretetőknél is. Bár ahogy azt fentebb is írtuk, a madár leginkább erdei környezetben él szívesen, leggyakrabban középhegységi és dombsági tölgyesekben fordul elő, de nem ritka, hogy parkokban és kertvárosokban is megcsodálhatjuk alakját. Ahogy az etetőnél gyakran megforduló madarak, így a szajkó is szívesen fogyasztja el a napraforgó magot, de a kihelyezett almát sem veti meg.
(Erdeiprogramok.hu)
küldés...
