A Pilisi Parkerdő és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Viselkedésökológiai Csoportja együttműködése keretében a Málnás-hegyen (Szentendrei Erdészet) zajló kutatások nemcsak a klímaváltozás hatásainak feltérképezését teszik lehetővé, hanem egyéb fontos ismereteket is szolgáltathatnak egyes madárfajok életének jobb megismeréséhez. Ilyen az a vizsgálat, ami a lábak ujjhossza és az egyedek rátermettsége között kereste a kapcsolatos az örvös légykapóknál.
Ha rápillantunk egy emberi kézre, szembetűnő, hogy a férfiaknál a gyűrűsujj hosszabb, mint a mutatóujj, de a nőknél általában ennek az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Az ujjak hosszaránya már a korai egyedfejlődés során kialakul; a tojásból való kibújás után az ujjak ugyan növekednek, de az arányuk már nem változik. A madaraknál természetesen a kéz (szárny) helyett a lábakat kell nézni. Eltérően az embertől (és minden más emlőstől) a madaraknál az egyedfejlődési környezetet a tojásba zárt anyagok jelentik. Korábbi vizsgálatokból ismert, hogy a tojásban különböző női és férfi ivari hormonok is megtalálhatók, és ez a hormonális miliő életre szóló hatással lehet az egyedek megjelenésére (fenotípusára) és rátermettségére (vagyis túlélési és szaporodási sikerére). Kísérletes vizsgálatokkal már korábban bizonyították az ELTE kutatói, hogy az ujjak hossza és az abból számolható második és negyedik ujj hosszának aránya (2:4 ujjarány) olyan fenotípusos bélyeg, amely tükrözi a korai hormonális környezetet.
A Visegrádi-hegységben lévő Málnás-hegyen közel egy évtizeden át tartó adatgyűjtés során a kutatók talplenyomatot vettek az örvös légykapóktól (Ficedula albicollis), mintha csak ujjlenyomatot vennénk az embertől. A vizsgálat egy része megpróbált fényt deríteni arra, hogy a tojóknál a 2:4 ujjarány miként függ össze a rátermettségükkel. A rátermettség becslésére a kutatók a tojók teljes élettartama (átlagosan 3-4 év) során létrehozott és a vizsgált populációba visszatért szaporodóképes utódok számát használták.
A kitartó munka adatainak feldolgozása során kiderült, hogy azok a tojók, amelyeknél nagyobb volt a 2:4 ujjarány (azaz kisebb volt a különbség a két ujj hossza között), az életük során több olyan utódot produkáltak, amelyek visszatértek költeni. Ugyanakkor ezek a tojók összességében nem raktak több tojást és nem költöttek többször sem, mint a kis ujjarányú tojók. Mindezek arra engednek következtetni, hogy a nagyobb ujjarányú tojók nem azért sikeresek, mert több utódot hoztak létre életük során, hanem ezért, mert utódjaik jobb minőségűek, vagyis életrevalóbbak. A kutatás következő fázisában arra kell fényt deríteni, hogy mitől életrevalóbbak az utódok; jelenleg azt tudjuk, hogy ezt az ujjarány biztosan megmutatja.
Pilisi Parkerdő Zrt.
küldés...
