A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság is csatlakozott a január 17-19. között megtartott XVII. Országos Saszinkronhoz. A számlálást nehezítette a ködös, zúzmarás időjárás, ezért az ilyenkor megszokottnál kevesebb ragadozó madarat sikerült megfigyelni.
A Kis-Sárréten, a Biharugrai-halastavak környékén koncentrálódtak legnagyobb egyedszámban az itt telelő rétisasok. A számlálás során összesen 24 UTM-négyzetet (1 UTM= 2,5 x 2,5 km) jártunk be. Rétisasból 26 példányt, parlagi sasból azonban mindössze két példányt figyeltünk meg. A ritkább fajok közül felbukkant egy vándorsólyom és egy gatyás ölyv. Feltűnően sok (179 példány) volt viszont az egerészölyv, elsősorban a Vésztő-Mágor környéki lucernatáblákon, mivel ott a legerősebb a mezei pocok és a güzüegér-állomány. A szokásosnál több az áttelelő vörös vércse, 27 példányt számoltunk. A kékes rétihéják viszont kis számban kerültek szem elé, mindössze 8 példányt láttunk.
A Kardoskúti Fehértó részterületünkön belül a Fehér-tó környékén, Kéktón és Batidán fordulnak elő legnagyobb számban ragadozó madarak. A Fehér-tónál réti és parlagi sasokat egyaránt láttunk, fiatal és öreg példányokat is. Az egerészölyvek tábora volt a legnépesebb, de szép számban láttunk kékes rétihéjákat, gatyás ölyveket és vörös vércséket is. Egy pusztai ölyv, egy karvaly és két kerecsensólyom is színesítette a képet. Sikerült néhány érdekes jelenetet megfigyelnünk, például civakodó rétisasokat, melyek lábaikkal összekapaszkodva pörögtek a levegőben.
A Kígyósi-pusztán az idei szinkron során a szokásosnál lényegesen kevesebb ragadozó madarat számoltunk. A ködös, hideg időben sokan közülük valószínűleg beültek a zúzmarás fákra, vagy más helyeken rejtőztek el, így nehezen lehetett őket észrevenni.
Rétisas a hóban (Fotó: Csonka Péter)
A Csanádi pusztákon a népes hörcsögállománynak köszönhetően sok volt a pusztai ölyv. Makó környékén szép számban figyeltünk meg parlagi sasokat. Láttunk három kis sólymot, sőt szemünk elé került az a két vörös kánya is, amelyek szeptember óta kitartanak a térségben.
Szarvas és Cserebökény térségében a korábbi sasszinkronok során még sosem regisztráltunk ilyen kevés egyedet. Mindössze néhány parlagi és rétisast láttunk, kerecsensólyommal pedig nem is találkoztunk, pedig a térségben stabil állományuk van. Egerészölyveket a korábbi évekhez hasonló számban figyeltünk meg. Szentes-Mucsiháton a lucernatáblákon jól látszanak a pockok járatai, nem véletlenül itt láttuk a legtöbb egerészölyvet, s kizárólag itt fordultak elő kékes rétihéják is. Felbukkant egy héja, és egy gatyás ölyv is, vörös vércséket pedig szép számban láttunk. Többször megfigyeltünk vadászó karvalyokat, amelyek a pusztákon a tengelicek, kenderikék közül zsákmányoltak. A
Dévaványai-Ecsegi pusztákon belül elsősorban a Kenderesszigeti-halastavak környékére koncentrálódnak a telelő rétisasok. Nem véletlenül: az itteni téli madárvilág vonzza őket, a nagy lilikek, tőkés récék által fenntartott lihogóknál könnyebben juthatnak zsákmányhoz. A számlálás során is többször megfigyeltük, ahogyan a rétisasok be-becsaptak ezekre a vízfoltokra és próbáltak megragadni egy-egy madarat. Ha a vízen ez nem sikerült nekik, akkor a felröppenő ludakat, récéket vették üldözőbe.
(Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság)
küldés...
