Az augusztus 9-ei jelölési napról „Máriának” elnevezett tojó darázsölyv ezekben az órákban lépte át a francia-spanyol határt, hogy várhatóan Gibraltárnál keljen át Afrikába augusztus utolsó napján.
“Mária”, a jeladós tojó darázsölyv Baja térségében az elengedés előtt 2018. augusztus 9-én (Fotó: Kalocsa Béla)
Ez még csak a második magyarországi darázsölyv, melynek vonulását a műholdas jeladónak köszönhetően szinte élőben követhetik nyomon a szakemberek és az érdeklődők az interneten. Ráadásul a rendkívül drága berendezéshez egy önzetlen felajánlásnak köszönhetően jutottak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Ragadozómadár-védelmi Szakosztályának munkatársai.
A darázsölyv világviszonylatban is az egyik legkülönlegesebb táplálkozású ragadozómadár. Megjelenését tekintve leginkább az egerészölyvhöz hasonlít, alapvető zsákmányát viszont nem a kisrágcsálók, hanem elsősorban a talajba ásott üregekben élő társas darazsak és méhek jelentik, melyek lárvákkal teli lépeit erős lábaival tyúkszerűen kaparva szerzi meg.
Az akár több ezernyi, veszélyes méreggel rendelkező és támadékony rovar szúrása ellen a szem és a csőr közelében apró, pikkelyszerű tollakkal védekezik.
Hazai fészkelőállománya 500-750 párra becsülhető.
Táplálékállatai korlátozott hozzáférhetősége okán a darázsölyv hosszú távú vonuló, a telet a Szaharától délre tölti. Az európai állomány három útvonalon: a Boszporusz érintésével a Földközi-tenger keleti partvidékén, nyugaton az Ibériai-félszigeten át Gibraltárnál, középen pedig Olaszország, Szicília és Málta érintésével vonul Afrikába.
A hazai állományból eddig ötnél kevesebb visszafogási adata volt csak a fajnak, amiből azt tudhattuk meg, hogy madaraink a Mediterráneum középső részén vonulnak, és telelőterületük Közép-Afrikában van. Az első műholdas jeladó 2014-ben került fel egy hím darázsölyvre a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából, a NAT-NET-DUNA/DUNAJ projekt keretében, Lipót térségében.
(Fotó: Kalocsa Béla)
A most megjelölt „Mária” három napig még a befogás helyén, Baja térségében tartózkodott, majd egy hetet a Mecsekben töltött. Innen indult el 21-én, de Észak-Olaszországban nem fordult délnek, hanem sok helyen szinte méterre pontosan „Lipót” útvonalát lemásolva haladt nyugat-délnyugati irányban, feltételezhetően a Gibraltári-szoros felé.
“Ezúton is szeretnénk megköszönni a névtelenséget kérő támogatónak, hogy felajánlásával hozzájárult hazánk egyik kevésbé ismert vonulási viselkedésű ragadozómadarának kutatásához és védelméhez. Reméljük, a jövőben több hasonló támogatás is segíti természetvédelmi munkánkat, hiszen tenni- és megismernivaló bőven akad akár a ragadozó-, akár a nagytestű vízimadarak, vagy éppen a fehér és fekete gólyák kapcsán” – olvasható az MME oldalán.
A település nevét viselő “Lipót” alapvetően új információkat szolgáltatott a fajról. Ősszel ugyanis nem a középső, hanem a magyarországi madárfajoknál ritka nyugati útvonalon repült négy éven át is ugyan oda, Északnyugat-Kamerunba, tavasszal viszont hurokvonulást leírva már Olaszországon keresztül tért haza. Térkép animációért katt ide >>
(MME – Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
küldés...
