A Budapest közelében fekvő település természeti kincseit, kulturális értékeit bemutató cikksorozatunk első részében a történelem hallgatag őrzőjéről, a Solymári várról készítettünk fotós ismertetőt. A mai bejegyzésünk témájának pedig a solymári kálváriát választottuk, ami a vártól csupán 3 kilométerre található. A Szél-hegyi Golgota kellemes sétát, csodálatos kilátást és testi, lelki felfrissülést ígér látogatóinak.
A solymári kálvária a lemenő nap fényében (Fotó: Gribek Tímea)
Megközelítés
A kálváriát két irányból tudjuk megközelíteni: mindkét útvonal könnyen teljesíthető, kellemes hétvégi séta. A Budapest-Esztergom vasútvonal felújításakor Solymár és Pilisvörösvár állomás között kiépítettek egy új megállót, ami a Szél-hegy nevet viseli. Így a Nyugati pályaudvartól óránként induló vonattal is érkezhetünk, aminek menetideje körülbelül 40 perc. Az ablakon kitekintve már az utazás utolsó perceiben is szemügyre vehetjük a tájat, leszállva pedig máris elénk tárul a domb. A vasútfelújítás során kamerával megfigyelt P+R parkolót is építettek, így az autóval érkezők itt biztosan le tudják tenni gépjárművüket. A parkolótól egy ösvény vezet fel Szél-hegyre.
A másik utat azoknak ajánljuk, akik meg ennél is kisebb sétát engedhetnek meg maguknak, ugyanis a solymári Terstyánszky Ödön utca, Hold utca kereszteződésnél leparkolva, pár perc sétával el lehet érni a célt. A tömegközlekedéssel érkezők is bátran választhatják a rövidebb utat, ugyanis a Volánbusz 830-as, 831-es és 832-es járatai éppen a két utca kereszteződésénél állnak meg. A Hold utca kezdetén egy fakereszt található, ami szimbolikusan is a kálváriához vezető utat jelzi. Ezen elindulva a Golgota utcánál kell lefordulnunk, hogy a stációkhoz érjünk.
Télen-nyáron kereszt jelzi a kálváriához vezető utat (Fotó Gribek Tímea)
A kálvária története
A Szél-hegyi Golgota elnevezés az időjárás viszontagságaira utal, ugyanis a terepből kiemelkedő domb évszaktól függetlenül ki van téve az erős nyugati széljárásnak. Több alkalommal jártunk már itt, így csak ajánlani tudjuk – ha nem a nyáron fedezitek fel a helyet – legyen nálatok sapka, kapucnis felső.
A környék lakói a helyet csak kálváriának hívják, korábbi forrásokban Öreg Kálváriának (németül: Alt Kalwarienberg-nek) is nevezték, amiről így ír Seres István, a Solymár történetét feldolgozó könyvében: „Adatok ugyan nincsenek rá, de feltételezhető, hogy a XVIII sz. elején, amikor a mai temető helyén volt a templom, ezen a területen volt a Kálvária.” Seres véleménye szerint egykor egy kis kápolna állhatott a dombtetőn, ami valószínűleg a lövészárkok készítésekor pusztulhatott el. A könyv írója arról is beszámol, miszerint Solymár ezen területén a kilencvenes években honfoglalás kori temetkezés nyomait tárták fel. A megbolygatott sírokban csontvázat, cserepeket, fazéktöredékeket találtak.
A stációk (Fotó: Gribek Tímea)
A stációk
A Golgota Alapítvány 1999 Húsvétján szentelte fel az új keresztutat, ami Solymár korábbi, nagyrészt elpusztult kálváriáját helyettesítette. A XIII stáció körkörösen helyezkedik el a dombon, így elérve a hegy csúcsát, ahol három kereszt található. Innen egy meredek, pár fokból álló lépcsősor vezet a XIV. stációhoz, ami egy mesterségesen kialakított barlang. Ezzel a kör bezárul, visszaérkezünk a kiinduló ponthoz, az első stációhoz.
A XIV. stáció egy mesterségesen kialakított barlang (Fotó: Gribek Tímea)
A stációk építményei év közben üresen állnak, csupán a húsvéti időszakban kerülnek fel rá a Ruman Sándor szobrászművész által készített domborművek. A domboldalban kialakított barlang is védve van, bejáratát hétköznapokon vasráccsal zárják le. A keresztutat az ünnep idején a Solymári Polgárőrség tagjai figyelik, ezzel elkerülve az esetleges rongálásokat.
Húsvétkor kikerülnek a domborművek is (Fotó: Gribek Tímea)
Páratlan kilátás, különleges élővilág
Két különlegességet kell kiemeljek, ami miatt mindenképp érdemes ellátogatni a solymári kálváriához: az egyik a leánykökörcsinek tavaszi pompája, a másik pedig a kilátás, ami tiszta időben páratlan látványt nyújt. A hazánkban védettnek számító növény március-áprilisban nyílik. A selymesen gyapjas, kékibolya színű virág a tavaszi hónapokban a Szél-hegy kopár, füves lejtőit is színesebbé teszi. A kehelyszerű virágok magányosan nyílnak a szárvégen, amelyeket szőrbunda fed be, ezzel védekezve a hideg ellen.
A növényt csak csodáljuk és fotózzuk, semmiképp se háborgassuk, tartsuk meg környezetét olyannak, amilyennek találtuk! Eszmei értéke 10.000 Ft!
Nyílik a leánykökörcsin Szél-hegyen, háttérben a Kevély (Fotó: Gribek Dániel)
A védett növény különleges látványt nyújt a hegyen (Fotó: Gribek Tímea)
Fotó: Gribek Tímea
Azonban nem csak tavasszal érdemes felkeresni a keresztutat (bár kétségtelenül ilyenkor mutatja legszebb arcát), hiszen évszaktól függetlenül káprázatos kilátásban részesülhetünk. A környező települések mellett (Pilisvörösvár, Pilisszentiván, a távolban Pilisszántó) jól szemügyre vehető innen a Kevély és a Pilis-tető is.
Háttérben a Pilis (Fotó: Gribek Tímea)
A pilisvörösvári tavak
A hegyről lenézve fel-feltűnik csillogó víztükrével egy kis tavacska, ami már a szomszédos településhez, Pilisvörösvárhoz tartozik. A Szél-hegyi vasútállomásnál az ellenkező irányába indulva a helyiek által csak „kiserdőnek” nevezett földutat követve érhetjük el a Cigány-tavat. Ha ekkora még nem fáradtatok el, érdemes erre is elsétálni, hiszen ezt a tavat négy másik is követi. Azonban erről majd egy következő bejegyzésben árulunk el többet. 🙂
Tőkés réce a vörösvári tavon (Fotó: Gribek Tímea)
A cikkhez felhasznált források:
Seres István, Solymár története és néprajza
Wikipédia
Növényhatározó
(Gribek Tímea – Erdeiprogramok.hu)
küldés...
