A Németországból származó kelet-ázsiai szarvaspárnak a napokban született meg az első kicsinye. A nem szokványos állat egy kisméretű és félénk szarvasfaj, amelynek pontos neve kínai muntyákszarvas.
A Kelet-Ázsiában élő patás hímei ugyan rendelkeznek kisméretű agancsokkal, de sok más kisméretű szarvashoz hasonlóan, a szemfoguk is megnőtt – igaz nem olyan feltűnően nagyra, mint a víziőznek. Az agancsot kiegészítő fegyverzetük természetesen nem zsákmányszerzésre valók, hanem az egymás közötti harcokban segítik a hímeket. A vadaspark muntyákjai az amuri daruval élnek közös erdei kifutójukban, amely elég sűrű és tágas ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat. Ennek is köszönhető, hogy a két német állatkertből származó, tavaly összeköltözött szülőknek idén, október 15-én már meg is született az első utóda. A kicsinyüket napközben elrejtik, az nem követi az anyját, így kell némi szerencse és éles szem a megpillantásához, de ahogy növekszik, majd egyre többet lesz látható a kis muntyák.
A muntyákszarvasokat angolul, a „barking deer”-nek, vagyis ugató szarvasoknak is nevezik, bár ritkán, inkább csak veszély észlelése esetén hallatják ezt a hangot.
Erdei környezetben, magányosan élnek, ahol a hímek területe több nőstényével is átfedő. A területért, pontosabban az ott található nőstényekért a hímek kemény harcot vívnak egymással, elsősorban nem az agancsukat, hanem a szemfogaikat használva. Bár elsősorban növényevők, meglepően sok állati eredetű táplálékot, többek között kisebb emlősöket és madarakat, tojásokat is fogyasztanak, sőt, még a dögevéstől sem riadnak vissza. Általában egy utóduk születik 7 hónap vemhesség után. A kicsinyük rendkívül gyorsan fejlődik, 2-3 hónapos koráig neveli csak az anyja, 6 hónapos korára már el is kezdi önálló életét.
Nem számít veszélyeztetett fajnak, sőt, Nyugat-Európa több országában, így Anglia és Franciaország erdeiben is meghonosodtak a vadaskertekből és az állatkertekből a múlt évszázadban elszökött példányok leszármazottai.
(Szeged.hu, Fotó: Endrédi Lajos (Szegedi Vadaspark)
küldés...
