Lélekemelő versek az erdőből

Bár a kornavírus-járvány miatt a négy fal közé rekedtünk, nem kell nélkülöznünk a természetet, hasznosan is tölthetjük időnket. Az Erdeiprogramok.hu szerkesztősége legutóbb Fekete István legszebb természetleírásait gyűjtötte össze kedvcsinálónak az író műveinek újraolvasásához, míg a gyerekeknek kavicsfestő kreatívkodást, a felnőtteknek pedig erdei hangulatú lakásdíszekhez állított össze isnpiráló válogatást. Ezúttal pedig néhány lélekemelő verset olvashattok az erdőből magyar költők tollából. Érdemes kihasználni a szabad órákat és leporolni a polcon nyugvó versesköteteket, hiszen gyöngyszemeket találhatunk bennük.

Reményik Sándor: Ma gyóntatóm az erdő

Ma gyóntatóm az erdő. Este van,
Sötét lombok közt csillag, reszkető,
Mint mély templomba tévedt gyertyaláng.
Körül az avar: oltárépítő
És szentélytartó oszlopok: a fák.

Az erdőszélről jöttem: bűn honából,
Sütött a vétek izzón, mint a nap,
Jöttem a bánat szelíd ösvényén,
Kezemben reszketett a levett kalap,
E mély homályba, e szent fák tövébe
Teszem le szívemből ma mind a vétket
Tölgykoronákban orgonáz a szél.

És szól az Isten: “Feloldozlak téged.”

Áprily Lajos: Szeret az erdő

Engem az erdő véd s szeret,
utaimon erdők kisértek:
bükkök, gyertyánok, égerek,
tölgyek. Fenyők is. Égig értek.

Most is, hogy visszagondolok
hajdani erdeim sorára,
a hegy felől gyönyörüen
zúg bükkös erdőnk orgonája.

S ha majd mélyebbre költözöm,
érzéstelen rommá omoltan,
egy hang közelről súgja még:
Én is az erdő fája voltam.

Dsida Jenő: Csendország taván

boldogan ring a szálerdő képe.
Lopózva bujok ezer kusza bozóton át
és mikor rápillantok a tó opálos tükrére,
megrettenve látom:
Ime, nem vagyok egyedül,
s a Szépség tartja jobb kezemet.

Szabó Lőrinc: Erdei patak

Virágot szedtem. A levelek
itt úszkáltak a puhaüveg
patakban;
de a szökevény viz a bokrokon át
a tóba vetette magát
s megint egyedül maradtam.

Wass Albert: Csak csendesen

Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,
csak nagyon halkan, nagyon csendesen.
Amerre járunk,
ne rezzenjen egy kis levél se meg,
ma lelkem olyan mint a tó:
legkisebb rezzenéstől megremeg.
Gyere a templomunkba:
a bükkerdő ma vár,
a Csend harmóniája
ott megint a lelkünkbe talál.
Gyere velem…
csak szótlanul, csak csendesen,
csak csendesen…

(Erdeiprogramok.hu)

 

Tetszik!
Facebook

Ezek még érdekelhetik: