Több évtizednyi szünet után 1997-ben költött újra Magyarországon a vándorsólyom. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a 20 éves évfordulóra emlékezve szenteli 2018-at a világ leggyorsabb madarának.
Vándorsólyom (Fotó: Majercsák Bertalan)
A szédületes sebességéről széles körben ismert vándorsólyom az örvös galambnál termetesebb, erőteljes testalkatú, hegyes szárnyú ragadozó. Igazi világpolgár, a Föld szárazföldi területeinek jelentős részén fészkel vagy kóborlóként, vonulóként előfordul, a kontinensek közül egyedül az Antarktiszról hiányzik. Bárhol megtelepszik, ahol költésre alkalmas sziklafalat, közepes és nagy testű madárfajok fán épült fészkeit találja. Az egyik leggyakoribb településen fészkelő ragadozómadárként világszerte költ nagyvárosok belső kerületeinek felhőkarcolóin, magas épületein is.
Főként repülő madarakra vadászik, a verébnél kisebb énekesektől a libákon át akár a gémekig. Leggyakoribb zsákmányát varjú és a seregély méretű madarak teszik ki. A vándorsólyom a legtöbb sólyomféléhez hasonlóan a nyílt légtérben vadászik. Prédáját rendszerint a magasból indított, erőteljes szárnycsapásokkal gyorsított, akár a 320 km/h-s sebességet is elérő támadással kapja el vagy rúgja meg úgy, hogy az sérülten a földre zuhan.
Vándorsólyom (Fotó: Michael Hanvey)
Óriási elterjedési területe miatt a faj pontos világállománya nehezen becsülhető, jelenleg mintegy 100 000 – 500 000 egyedre tehető, és világviszonylatban stabilnak tekinthető. Az elsősorban hegyvidéken élő faj hazai állománya a Kárpátokban fészkelő állomány perempopulációjának tekinthető. Nálunk valószínűleg a történelmi időkben sem fészkelt nagy számban. Kipusztulása előtt Magyarországon a faj utolsó ismert költése 1964-ben, a Bükk-hegység egyik sziklakibúvásos „kövén” volt. Ezt követően több mint három évtizeden át csak kóborló egyedeket sikerült megfigyelni az országban. Egészen 1997-ig kellett várni, amíg a megerősödő európai állomány terjeszkedése elérte hazánkat, és ismét megtelepedett a vándorsólyom Magyarországon. Azóta rendszeres fészkelő, állománya folyamatosan erősödik.
Veszélyeztető tényezők
A második világháborútól kezdve, a fejlett országokban, elsősorban Észak-Amerikában és Európában növényvédő szerként széles körben alkalmazott DDT és dieldrin hatására a vándorsólyom világállománya az 1960-as évekre összeomlott. A felmérések alapján, a költőpárok száma az eredeti 10%-ára esett, ami azt is jelentette, hogy egyes területekről, például hazánkból, teljesen eltűnt a faj.
Fiatal vándorsólyom (Fotó: Rich Merry)
E vegyi anyagok a növényi magvakat fogyasztó zsákmányaikon keresztül bejutottak a sólymok – és más ragadozómadarak – szervezetébe, ott feldúsultak, és hatásukra felborult a madarak hormonháztartása. Megváltozott viselkedésük, és emellett elvékonyodott a tojások héja is, így gyakorlatilag összetörtek a kotló madár alatt.
Bár a DDT használatát Észak-Amerikában és Európában az 1960-as évek végétől fokozatosan betiltották (1968-ban elsőként éppen hazánkban), a hatóanyag csak lassan ürült ki a környezetből és így a táplálékpiramisból. Emiatt, valamint az állománydinamikai törvényszerűségek miatt, az állomány csak évekkel később kezdett erősödni. Sajnos, számos, elsősorban trópusi, országban, a DDT használata továbbra is engedélyezett.
Hazai viszonylatban jelenleg a szigeteletlen oszlopokon történő áramütés jelenti a legnagyobb problémát, amely más fajokra is veszélyt jelent. A fészkelő párok zavarása a másik probléma, amely esetenként a fészkelés meghiúsulásához vezethet. A sólymok szándékos elpusztításának nyomaival pedig, elsősorban azokon a területeken találkoztunk, ahol a hobbi célú galambászat és a galambok versenyeztetése nagy népszerűségnek örvend.
A természetes veszélyeztető tényezők között a rókát és az uhut lehet megemlíteni, amelyek esetenként képesek kiszedni a fiókákat, vagy az öreg madarakat is a fészekből.
Védelem
A vándorsólyom hazai visszatelepedése természetes folyamat volt, amelyet a szakemberek a kezdetektől fogva nyomon követnek. Ellenőrzik a fészkeléseket, regisztrálják az új párokat, illetve gyűrűzik a fiókákat, hogy a faj visszatérése nyomon követhető és a későbbiekben elemezhető legyen.
Vándorsólyom (Fotó: Rich Merry)
Bár az utóbbi években szerencsére több faj is újra megtelepedett Magyarországon (énekes hattyú, daru), egyelőre egyedül a vándorsólyomnak sikerült egy folyamatosan növekvő állományt kialakítania. Ez pedig ritka lehetőséget ad egy természetes folyamat megfigyelésére és megértésére.
Az állomány alakulásának nyomon követésén túl aktív védelmi intézkedésekre is sor kerül. Ezek közös célja, hogy a veszélyeztető tényezőket a minimálisra csökkentsék:
- a költés zavartalanságának biztosítása érdekében egyes fészkeknél fészekőrzésekre kerül sor;
- fajspecifikus konfliktustérkép készült a középfeszültségű oszlopsorok és a fészkelőhelyek összevetésével, hogy földrajzilag rangsorolható legyen a szigetelések fontossága, az áramütések megelőzése céljából;
- egyes, rossz állapotban lévő fészkelőhelyek megerősítése, így növelve a költés sikerességének esélyét.
A faj védelmében világszerte tevékenykedő szakemberek a IV. Nemzetközi Vándorsólyom-védelmi Konferencia keretében Budapesten tanácskoztak 2017. szeptember 27 – október 1. között. A korábbi világkonferenciák időpontjai és helyszínei: I. 1965 / Madison (USA) , II. 1985 / Sacramento (USA), III. 2007 / Wloclawek (Lengyelország).
(MME)
küldés...
