Volt szerencsém többször is az osztrák-magyar-szlovén hármas határ közelében egy-egy hosszú hétvégét eltölteni, és megörökíteni az ott található nem mindennapi élővilágot. A környék kiválóan alkalmas a kikapcsolódni vágyók számára, bátran ajánlom túrázóknak és kisgyermekes családoknak is, hiszen szépen karbantartott és jól kitáblázott ösvények és utak segítik az aktív pihenést kedvelőket.
Mikor az ember az erdőt járja, lépten-nyomon csodákba botlik. Ha az égiek csapadékkal öntözik meg az erdőket, mezőket, kivirul a természet, és a sokakat bámulatba ejtő gombavilág is megmutatja különleges képviselőit. Nekem ezek a lények személyes kedvenceim, határozottan jó fotóalanynak számítanak, hiszen nem szaladnak el a kamera elől, mint például egy gyík, bogár, vagy az ember gyermeke… Így képekkel sűrűn illusztrálva szeretném megmutatni, hogy milyen érdekességekkel találkozhatunk, ha nyitott szemmel járjuk az erdőt.
Nem számítottam rá, csak titkon reménykedtem, hogy a „bakancslistámon” szereplő tintahalgombával (Clathrus archeri) valaha személyesen is találkozni fogok. Két évvel ezelőtt és idén is sikerült egy-egy telepre bukkannunk, így kipipálhattam ezt a hazánkban nem őshonos gombát. Viszonylag könnyen felismerhető, hiszen nem sok magyarországi gombafaj rendelkezik piros színű „karokkal”, amiken nem éppen kellemes illatú, barnás színű bevonat található. Ifjabb korában egy tojás alakú, kicsit nedves, fehéres színű burokban van, ebből bújnak ki a karok, ha a gomba már megérett a kifejlett korra. Szerencsére mindkét stádiumában sikerült megörökítenem Apátistvánfalván.
A fészkes csillaggombára (Geastrum quadriffidum) véletlenül bukkantunk és csak utólag tudtuk meg a kilétét. Ez a csillaggomba faj viszonylag apró méretű és kékesszürke fejecskével rendelkezik, így nagyon mutatós megjelenéssel bír. Lucfenyők alatt találtuk ezt a piciny csoportot.
Szagos rókagombát (Cantharellus aurora) sem talál az ember lépten-nyomon, de ha mégis rábukkan, akkor helyi jelleggel hatalmas mennyiségbe is botolhat. Egészen különleges, már-már rikító narancssárga színével és ráncos termőrétegével igazán mutatós fajnak számít. A „szagos” megnevezés nem teljesen igaz, talán az „aromás”, „erős illatú” kifejezés jobban illik rá. Bükkerdő alján kaptuk lencsevégre őket, figyelemre méltó mennyiség volt belőlük abban az időszakban.
A fodros káposztagomba (Sparassis crispa) nagyméretű, feltűnő kinézete miatt könnyen megragadja a kirándulók figyelmét. Kézilabda nagyságúra is megnőhet, halvány barnás színével engem egy jó nagy adag kifőzött fodros kockatésztára emlékeztet. Kicsit olyan, mintha levelei lennének. Annyira különleges a kinézete, hogy ha egyszer ilyet talál az ember, sose fogja elfelejteni.
Ötödikként a kocsonyás álgerebent (Pseudohydnum gelatinosum) mutatom be, amelynek állaga olyan, mint egy keményebb fajta kocsonyának (innen van a neve is). Hófehér színével szinte világít az erdő alján, könnyű észrevenni. Korhadó félben lévő tönkökön leltünk rá, megörökítettük az alsó oldalát is, melyen apró, puha, tüskeszerű képződmények láthatók.
A fentebb bemutatott 5 gombafaj csak egy nagyon csekély töredéke annak a több száznak, amit hazánk erdői-mezői rejtenek. Amatőr természetbúvárként igyekszem minél többet fellelni közülük és bemutatni képekkel és személyes tapasztalatokkal mindenkinek, aki szereti a természetet.